Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1302 SI TOS PÉTER Ezek a megfontolások alakították Peyer viszonyát a mozgalom általános taktikájához a húszas évek második felében, és teszik érthetővé magatartásának módosulását az évtizedfordulótól, valamint magyarázzák szerepét 1930. szeptember 1. előkészítésében. Peyer az 1920-as években ismételten állást foglalt külpolitikai kérdésekben is. Az MSZDP képviseletében több ízben kifejtette, hogy a szociáldemokraták elítélik a trianoni békeszerződést. Cáfolta viszont az irredenta propagandának azt az alaptételét, hogy minden baj, nyomorúság oka az ország „megcsonkítása".6 9 Peyer hangoztatta a demokratizálódás követelményét, és rámutatott arra, hogy csakis a szabadságjogok teljességével lehet vonzóvá tenni a visszatérést az elcsatolt területeken élő magyarság számára. A Szocialista Munkásinternacionálé és az MSZDP pacifista elveinek megfelelően Peyer következetesen ellenzett minden törekvést a békeszerződés revíziójára háború útján. Élesen szembefordult mindazokkal „akik a békeszerződések erőszakkal való megváltoztatására törekszenek".7 0 A területrendezést népszavazás útján tartotta megvalósíthatónak. Peyer a teljes, a győztes államokra is kiterjedő leszerelés gondolatát hirdette, és elítélte a háborús uszítást és a militarizmust.7 1 A helyes külpolitikai orientációt a szomszéd országokkal való szoros együttműködésben látta, és rámutatott a Duna menti népek szoros egymásrautaltságára, különösen gazdasági téren. Peyer elítélte a szövetséget a fasiszta Olaszországgal, mert károsnak tartotta a szoros kapcsolatot egy olyan állammal, „amely állandó fenyegetésekkel veszélyezteti Európa békéjét"-7 2 Nem titkolta szovjetellenes nézeteit sem, egyenlőségjelet téve a „diktatórikus államok" közé. Széles körű politikai elfoglaltsága mellett Peyernek viszonylag kevés ideje jutott a Bányamunkás Szövetségre. Holott itt a húszas évek közepén egyre súlyosabb gondok és meghasonlás béní'ották a szakszervezet működését. 1924-25-től súlyos válság vetett véget a korábbi évek konjunktúrájának a bányaiparban. Előmozdította a termelés visszaesését az új vámtarifa, amely lehetővé tette magas kalóriaértékű külföldi szenek előnyös importját. A kereslet a hazai szén iránt mérséklődött, ezért tömegesen bocsátották el a bányászokat. 1925-től legalább 12—13 ezren váltak munkanélkülivé, sokan kivándorolni kényszerültek. Itthon nagy létszámú munkanélküli tartaléksereg nyomta le a béreket. A bányászszakszervezet taglétszáma a töredékére csökkent. Ugyanis Peyer semmiféle kiutat nem tudott mutatni. Nem növelte a titkár iránti bizalmat, hogy kiderült: elsőszámú famulusa, Batta Gyula a szakszervezet pénzén valutaüzelmeket folytatott. Egy másik vezető, Csóka Vendel pedig árulóvá lett, „politikamentes nemzeti bányászegyesületet" alakított a kormányzat és az érdekelt részvénytársaságok anyagi támogatásával. Toboroztak a telepeken a keresztényszocialisták és a fasiszta „sasok" is. A bányászok nem mindig tudtak eligazodni a szervezetek között, s inkább mindegyiktől távol maradtak. A szakszervezet vezetőségének több tagja, Fodor József és Ocskovszki János radikálisabb taktikát, sztrájkokat követeltek, amit Peyer elutasított. Holott az adott "Az 1922.'évi június hó 16-ára hirdetett nemzetgyűlés naplója (továbbiakban KN 1922.) XIII. k. 69. 1928. máj. 22. 70 FL Fővárosi Közgyűlés jkv. 1930. 1013. tétel 435. 71 Az MSZDP 1929. évi. .. XXVI. pgy. jkv. 125. és 127. 7í Az 1927. évi január 25-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. (Továbbiakban KN 1927.) XXVIII. k. 333.
