Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1300 SI TOS PÉTER Peyer - az MSZDP általános politikai irányvonala szerint - határozottan szemben állott a fasiszta módszereket is alkalmazó ellenforradalmi diktatúrával. A bethleni konszolidáció valódi tartalmának azt tekintette, hogy „a terror az utcáról bevonult az intézményekbe", és a jogfosztás oly módon állandósult, hogy a kormány törvényesítette a „felelőtlen elemek" törvénytelen intézkedéseit.63 Az MSZDP a rendszerrel szemben radikálisan demokratikus álláspontot képviselt, és a közélet minden fórumán, ahol egyáltalán szóhoz jutott, a legbaloldalibb, leghatározottabban ellenzéki tényezőt jelentette. Peyer tevékenysége ezt a magatartást fejezte ki egy pragmatikus, eredményekre orientált politikai filozófia jegyében. A következetes elvi álláspontnak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Egy pártbeli vita során kijelentette, hogy őt a marxizmus elmélete nem érdekli, mert „gyakorlati ember".6 4 A reformista stratégiát és taktikát a szocializmus mint elmélet közvetlenül nem befolyásolta, mert a szociáldemokraták az igazán fontosnak és lényegesnek magát az átmenetet, az evolúciós folyamatot tekintették. A részleges sikerek, vívmányok jelentették a munkásszervezetek abszolutizált célját, amelynek megvalósításához a legfontosabb eszköz magának a mozgalomnak az erősítése, fejlesztése. Peyer számára is az osztályharc végső célja egyre inkább egy testetlen eszmévé vékonyodott, amelyről illett időnként beszélni, magasztos, emelkedett hangvételben emlegetni mint beláthatatlan messzi távlatok szinte már utópikus ideálját. A reformista célstruktúrában a súlypontot a polgári szabadságjogok kivívása jelentette. Peyer számos alkalommal követelte az egyesülési és gyülekezési jogokat, beleértve a vasutasok, a villamosalkalmazottak és a földmunkások szakszervezeteinek korlátozásoktól mentes működését, az általános titkos választójogot, valamint a sajtószabadságot, beleértve a lapterjesztés jogát. Állást foglalt Peyer a kommunista párt legalizálása mellett is. A kommunisták elleni harcot nem rendőri, hanem politikai ügynek tekintette. Úgy vélte, a KMP szabad működése megkönnyítené a szociáldemokrácia küzdelmét a forradalmi szárny ellen, amely így megszabadulna „attól a nimbusztól, amelyet a titokzatosság kölcsönöz neki, amely sok embert megtéveszt, ezek az emberek általában azt hiszik, hogy ez a radikálisabb mozgalom" — fejtegette az 1929-es pártgyűlésen.6 5 Peyer nem lévén ostoba ember, nagyon jól tudta, hogy mindezek nem szocialista követelések. Több alkalommal is nyíltan körvonalazta elvét: „nem távolfekvő, megoldhatatlan elméleti kérdések" megválaszolásán kell munkálkodni, hanem csak a gyakorlati feladatok megoldásán érdemes fáradozni. „Mi nem azért folytatjuk a harcot, hogy harc legyen, hanem azért folytatjuk, hogy eredményeket érjünk el" — mondotta az 1924-es kongresszuson. A „reális út"-nak nem az orosz, hanem az angol példát tekintette.6 6 Peyer felfogásában a munkásszervezetek olyan érdekcsoportot alkottak, amely társadalmi befolyásához és szervezeti erejéhez mért pressziót gyakorol az államra és a 6 3 MSZDP 1924. évi... XXII. pgy. jkv. 205. 6 4 PIA 867. f. sz—76. ő. е. II. k. 307. Szakasits Antal visszaemlékezése. 6 5 Az MSZDP 1929. évi... XXVI. pgy. jkv. Bp. 1929. 122. 6 6 Az MSZDP 1924. évi... XXII. pgy. jkv. 207-208.
