Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
PEYER KÁROLY A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOMBAN 1944-IG 1299 Az MSZDP vezetői egészen 1924 novemberéig nem ismerték be, hogy bármiféle jegyzőkönyvet aláírták volna. A tárgyalások tényét közölték, a megegyezés legtöbb pontjáról nyilvánosan beszámoltak, de váltig tagadták a parafált okmány létezését. A közalkalmazott, postás és vasutas szakszervezetekre vonatkozó pont kivételével azonban nem tartották, nem tarthatták be a megállapodást. A paktum kifejezte, hogy az MSZDP lemondott azon pozícióinak visszaszerzéséről, amelyekből 1919 augusztus óta kiszorult. A kormány pedig belenyugodott az MSZDP, a szakszervezetek és a többi szociáldemokrata vezetés alatt működő munkásintézmény legális működésébe a Tanácsköztársaság megdöntése után hirdetett és gyakorolt reformista módszereikkel, megtűrte a marxista kifejezésmódot a munkásság politikai törekvéseinek megfogalmazásában és az osztályérdek elvének érvényesítését gazdasági harcainak vezetésében. A szakszervezetek számára a megegyezés — a tabunak nyilvánított dolgozó rétegeken kívül — lehetővé tette a szervezkedést és a gazdasági harcot. A szakszervezetek politikai tevékenysége eddig is, ezután is féllegális, törvényen kívüli keretek között folyt. A szakszervezeti mozgalom léte egyik alapvető feltétele volt a Kommunisták Magyarországi Pártja eredményes illegális működésének, hiszen egyébként a forradalmi erők csak nagyon szűk lehetőséget és terepet találhattak volna az agitációra és a szervezkedésre. „Nekünk is használna, ha a munkásság akármilyen formában politikai kifejezéshez jutna, és legalább dadogni tudna, nem beszélni. Ebben a keserves krízisében a világforradalomnak legalább mozgalmi szabadság dolgában lehetett volna valamihez jutni, még ha Magyarországon is, és lehetett volna esetleg egyébre is támaszkodni, mint ... emigrációra" 1 — írta Kun Béla 1921 októberében, a megegyezés előestéjén. A kommunisták azonban sokallották azt az árat, amit a szociáldemokraták a munkásosztály képviselőiként alkudozva, a nagyobb mozgási szabadságért fizettek, s rámutattak arra, hogy ki kellett volna csikarni a korlátozás nélküli mozgási szabadságot, a teljes amnesztiát és a magasabb béreket.62 Arra pedig nem láttak semmi garanciát, hogy Bethlenék önszántukból teljesítik a munkásokra nézve előnyös kötelezettségeiket, s még kevésbé tételezték fel a szociáldemokratákról, hogy a proletariátus mozgósításával kényszerítik majd a kormányt ígéretei beváltására. Pedig nyilvánvaló volt, hogy a paktum önmagában az 1919—1921 közötti időszakhoz képest csak kedvezőbb lehetőségeket nyújt, amelyek kihasználása azon múlik, mennyiben lendülnek mozgásba a szervezett munkásság tömegei. Az 1921 decemberi megegyezés tágabb mozgásteret biztosított a szakszervezetek számára, és lehetővé tette a pártszervezetek működésének az újraindítását. Mindez megfelelő körülményeket teremtett ahhoz, hogy az MSZDP részt vegyen az 1922-es nemzetgyűlési választásokon. Peyer is mandátumot szerzett, és tagja lett a parlamenti frakció intézőbizottságának. 1925-ben pedig a párt eredményesen szerepelt a fővárosi törvényhatósági választásokon. A több mint félszáz szociáldemokrata városatyát magában foglaló frakciót Peyer elnöki minőségében vezette. 6'PIA 500 f. 2. cs. 23. ő. e. 6 2 Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből 1919-1929. összeáll. Imre Mátyásné, S. Mindi Magda, Szabó Ágnes. Kossuth Kiadó Bp. 1964. 64. 8*
