Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1294 SI TOS PÉTER emigráció által „második garnitúrának" nevezett csoport. Ennek genezise a gazdasági mozgalomból indult ki, ami megmagyarázza későbbi tevékenységük több jellegzetes vonását. Peyer maga utalt rá az 1924-es kongresszuson, hogy azok vették át a politikai vezetést, akik „elsősorban inkább szakszervezeti emberek és csak másodsorban politikai emberek, akik ezt az egész politikai működést csak mellékfoglalkozásnak tekintették, mert a szakszervezetekben és egyéb helyeken kellett működniök".4 4 Az MSZDP vezetői a kongresszus után bizonyítani kívánták a párt tömegbefolyását, s arra törekedtek, hogy kihasználva a román megszálló hatóságok és a Friedrich-kormány ellentéteit, helyreállítsák a mozgalmi élet folyamatosságát. Október 10-én nagyszabású munkanélküli gyűlést rendeztek az Országház előtt. Peyer követelte beszédében a Friedrich-kormány távozását, és egy koalíciós kormány megalakítását, ami megnyitná az utat a blokád feloldásához, szén-, nyersanyag- és élelemszállításokhoz, továbbá állást foglalt a szociáldemokrácia nemzetközisége mellett.4 5 Az antant nagyhatalmak számára a magyarországi helyzet 1919 őszén sok aggodalmat okozott. Megbízásukból októberben Budapestre érkezett Sir George Gerk angol diplomata azzal a feladattal, hogy hozzon létre a nemzetgyűlési választások lebonyolítására koalíciós kormányt, amelyben valamennyi fontosabb párt tárcát kap. Hosszadalmas viták után november végén Huszár Károly keresztényszocialista politikus elnökletével megalakult az ún. koncentrációs kormány, amelyben a szociáldemokrata pártot Peyer Károly népjóléti miniszter és Miákits Ferenc kereskedelmi államtitkár képviselték. Az MSZDP vezetősége abban bízott, hogy a részvétel oltalma alatt kiépítheti a pártszervezeteket, valahogyan elvergődik a választásokig, s ezután már a mandátumok birtokában hatékonyabban védekezhetnek az üldözés ellen. Ezek az elképzelések nem valósultak meg. Sőt Peyert mint a kormány tagját, akarva-akaratian terhelték az 1919-20 fordulóján történt bírói és különítményes gyilkosságok. Minisztersége alatt „egész sereg gazság történt", irta Peidl Gyula egyik levelében 1920 tavaszán, „s hiába, politikailag éri a felelősség. Hiszen részben legalább ezekből a szempontokból elleneztük néhányan a koncentrációban való részvételt, és sürgettük, amikor már létrejött, a kijövetelt."46 Peyer maga is tudatában volt annak, miféle ódium hárul reá. A minisztertanács december 4-i ülésén szóvá tette a letartóztatott kommunisták ügyét, és rámutatott arra, hogy a Huszár-kormány hivatalba lépése óta a lefogások száma növekedett. December 17-én pedig követelte Korvin Ottó és László Jenő kivégzésének az elhalasztását.4 7 Az MSZDP végül arra kényszerült, hogy kilépjen a kormányból. 1920. január 16-án Peyer és Miákits bejelentették végleges lemondásukat a miniszterelnöknek. Peyer néhány nappal később memorandumot adott át Cnobloch budapesti osztrák követnek azokról az erőszakos cselekményekről, amelyekkel a Nemzeti Hadsereg és a közigazgatási hatóságok megakadályozták a párt indulását a választásokon. A polgári sajtó és politikai körök 44 MSZDP 1924. évi... XXII. pártgyűlésének (továbbiakban pgy.) jegyzőkönyve. Bp. 1924. 205. 4'Népszava, 1919. okt. 11. - PIA 614. f. 1/1920-4971. ő. e. 4 6 PIA 716. f. 1. ő. e. Peidl Gyula levele Erdélyi Mórnak 1920. máj. 3. •"ÜL. F, 11596. Minisztertanácsi jegyzőkönyv 191 . dec. 4. - Az 1919. dec. 17. minisztertanácsról 1. Fehér András: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az ellenforradalmi rendszer 1919. augusztus - 1921. Akadémiai Kiadó. Bp. 169. 92. \
