Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
PEYER KÁROLY A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOMBAN 1944-IG 1291 ságban nem történt meg, személyi politikája pedig arra irányult, hogy a tőkés cégek menedzserei, műszaki szakemberei a helyükön maradjanak, megőrizzék a kontinuitást.3 5 Peyer célja az volt, hogy jó kapcsolatokat tartson fenn a bányaipari érdekeltségekkel. Hiszen űgy vélte, előbb-utóbb a telepek visszakerülnek a tőkések kezére, s akkor a lojalitás előnyösen gyümölcsöztethető a szakszervezet egyezkedési esélyei szempontjából. „A szakszervezeti munkásokra az esetleges megszállás nem jelenthet többet egy elvesztett sztrájknál" — olvashatjuk az általa szerkesztett szaklapban. „Éppúgy, ahogy egy elvesztett sztrájk után a szervezett munkásság nem vesztette el további harckedvét, így most sem szabad ennek bekövetkeznie."36 A Forradalmi Kormányzótanács 1919. május másodikán megtartott döntő fontosságú ülésén viszont Peyer és Miákits az ellenállás, a fegyveres harc folytatása mellett nyilatkoztak, aminek jelentős szerepe volt a fordulatban.3 7 A bányamunkások értekezletén a szervezet titkára örömmel számolt be a katonai sikerekről, és javasolta, hogy köszöntsék táviratban a Vörös Hadsereget. A Tanácskongresszuson pedig Peyer ellenezte a Clemenceau-jegyzék elfogadását. Véleményét azzal indokolta, hogy a határmegvonás lehetetlenné teszi a munkásság megélhetését, ezért védekezni kell, amíg lehet. A szlovákiai visszavonulás után azonban ő is úgy vélte, nincs többé remény arra, hogy a hadi sikerek helyzetéből vezessék át a proletárdiktatúrát a polgári demokráciába. Most már a tanácsállam mielőbbi feladására törekedett, remélve, hogy talán ily módon lehet elejét venni a fehér ellenforradalom győzelmének és a munkásság teljes kiszorulásának a politikai hatalomból. Peyer — Kun tudomásával — részt vett a július végi bécsi tárgyalásokban3 8 Cunninghame angol megbízottal, ekkor került előtérbe a szociáldemokraták soraiban mint politikus személyiség. Ezért, s feltehetően közismerten erélyes habitusa okán, kapta meg a szocialista vívmányok felszámolását vállaló Peidl-kormányban a belügyminiszteri tárcát, amit nem szívesen vállalt. A Peidl-kormány mint tiszta szociáldemokrata kabinet eleve csupán átmeneti hivatalban maradásra számított. A miniszterelnök és a belügyminiszter egy osztrák diplomatának kifejtették, hogy a lehető leggyorsabban koalíciót kívánnak létrehozni, mert attól tartanak, hogy a főváros ugyanúgy elszigetelődik a vidéktől, mint a diktatúra idején: „véres jobbratolódást okozhat, ha más osztályok nincsenek a kormányban képviselve; a koalíció e mérsékelt paraszti és polgári demokratákkal az egyetlen eszköz a város és a falu, a szocialisták ës a reakciósok összeütközésének a megakadályozására".3 9 Peyer a megoldás útját a maga ügykörében abban látta, hogy olyan polgári elemeket von be a régi intézmények helyreállításába, akik nem kötődtek a Tisza-rezsimhez, hanem ismert volt demokratikus vagy legalább liberális felfogásuk. Ezért kívánta a főváros közigazgatás régi szervezetének helyreállítását Harrer Ferencre bízni, akiről korábbi tevékenysége alapján joggal tételezte fel, hogy szem előtt tartja a munkásság érdekeit, valamint ellensúlyt jelent 35 PIA 638. f. 1/1920-IV-l3-2729. o. e. 36 Bányamunkás 1919. máj. 7. 3 7 Kende János: Forradalomról forradalomra. Gondolat Kiadó 1979. 168. 3 8 A bécsi tárgyalásokról L Hajdú Tibor: i. m. 340. és köv. - Gábor Sándorné: Ausztria és a Magyarországi Tanácsköztársaság. Akadémiai Kiadó. Bp. 1960. 193. és köv. 3 'Haus-, Hof- und Staatsarchiv. NPA. 887/5697. 1919. aug. 4.
