Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1290 SI TOS PÉTER Központi Intézőbizottságnak is. Magatartását nem valamiféle hirtelen pálfordulás ösztönözte, hiszen egy jottányit sem változott bizalmatlansága, ellenszenve a kommunisták iránt. Ő is úgy vélte azonban, mint a szakszervezeti vezetők többsége, hogy követnie kell a munkásság zömének a hangulatát, amely a szocialista forradalom, a Tanácsköztársaság igenlése felé fordult. Ha nem ezt teszi, elszigetelődik, magára marad, míg ha feladatot, munkát vállal, esetleg mentheti, ami szociáldemokrata szempontból menthető, talán sikerül majd „menet közben" a diktatúra arculatát a reformista szemlélet jegyében formálni.3 2 Peyer nem bízott a tanácsállam életképességében, tartós fennmaradási esélyeit kilátástalannak ítélte. Korántsem volt azonban mindegy számára sem, hogy mi történik majd a diktatúra esetleges feladása után Mindenképpen szerette volna biztosítottnak látni a polgári demokráciához, az 1919. március huszadikához való visszatérés lehetőségét. Ehhez a kedvező pozíciót semmiképpen sem a teljes csőd, a mindent maga alá temető összeomlás teremthette meg. Peyer és több más szociáldemokrata párti, szakszervezeti vezető még akkor kívánta volna a Tanácsköztársaságot feladni, amikor hatalom és erő birtokában ülhettek a tárgyalóasztalhoz, amikor még feltételeket szabhattak volna a proletárdiktatúra likvidálása fejében az 1918. november - 1919. március 21. között elért és az ancien régime-hez képest igen jelentékeny vívmányok védelme és a fehérterror elhárítása érdekében, ő is osztozott továbbá abban a felfogásban, amely szerint az új területi rendezés végzetes a magyar proletariátus alapvető érdekei szemszögéből, mert életképtelenné teszi a hazai ipart és a bányászatot. A határok módosítását akár fegyveres harccal is szükségesnek tartotta. Ezek a megfontolások teszik érthetővé Peyer időnként ellentmondónak tűnő, de a fenti szemlélet belső logikáját következetesen kifejező lépéseit és megnyilatkozásait, ő a reformizmus mellett kitartó szakszervezeti vezetők 1919 májusi külön értekezleteinek33 a hangadója, aki több társával a tanácskozás megbízásából tárgyalásokat folytatott Freeman angol kapitánnyal a proletárdiktatúra felszámolásáról és egy szakszervezeti tisztségviselőkből álló kormány megalakításáról a Forradalmi Kormányzótanács helyébe. A brit hírszerző tiszt beszámolt feletteseinek arról, hogy partnerei készek felszámolni a rendszert, és hajlandók mérsékelt szocialista kormányt alakítani, amennyiben az antant támogatást nyújt „a Kun-rendszer túl nagy terrorja" ellen.34 Gazdasági funkciójában Peyer nem fejtett ki erőfeszítéseket a szénbányák társadalmi tulajdonba vételének tényleges megvalósítása érdekében. Amikor 1920 februárjában a budapesti karhatalmi parancsnokság ún. G. osztályának nyomozói vizsgálatot folytattak ellene, mentőtanúként nyilatkoztak mellette Vizer Vilmos, a MÁK igazgatója, a Tanácsköztársaság idején a szociális termelési népbiztosság szénbányászati szakosztályának műszaki vezetője, valamint Deszberg Antal, a Salgótarjáni Rt. vezérigazgató-helyettese, aki a proletárdiktatúra alatt ugyanezen szakosztály pénz- és gazdasági ügyeit irányította. Egybehangzóan kijelentették mindketten: Peyeren múlott, hogy a szocializálás a való-32 A szociáldemokraták megoszlásáról 1. Hajdú Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. Kossuth Kiadó. Bp. 1969. 87. és 95. 3 3 Typographia. 1919. okt. 17. és 24. - Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. Bp. (1946) 333. 3 4 Public Record Office (továbbiakban PRO/F.O. 371 (3515) 733. Hajdú Tibor gyűjtéséből.
