Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
PEYER KÁROLY A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOMBAN 1944-IG 1289 Szemellenzős álláspontját még erősítette a proletársorból kiemelkedett szakszervezeti vezetők között nem ritka tünet - előítélet az értelmiségiekkel szemben. A KMP vezetőinek, agitátorainak jelentős hányada a forradalmi gondolkodású intelligenciából került ki. Peyer úgy vélte, semmi közük a munkásokhoz, nincsen joguk arra, hogy közelítsenek hozzájuk. Ez a fajta szektásság diktálta neki cikkeiben az olyan kitételeket, hogy „kávéházi politikusok, akik egész életükben szalmaszálon át szívták a cukrosvizet", „fiskálisok", „hisztérikus diáklányok", „ifjoncok, akik megnövesztik a hajukat, és leborotváltatják a bajuszukat, hogy a forradalmiságukat fitogtassák". Nem maradt ki Peyer fegyvertárából az „idegen ügynökség" vádja sem. A bányász szakszervezet vezetőségével 1919 januárjában elfogadtatott határozati javaslat elítélte a bolsevik törekvéseket, és kimondotta, hogy „az egész mozgalmat nem tekinti másnak, mint egyes egyének törekvéseinek, akik a szociáldemokrata pártban érvényesülni nem tudnak, és most idegen állam pénzén akarják céljaikat elérni".2 8 Peyer kész volt arra is, hogy fegyveres karhatalmat alkalmazzon a kommunisták eltávolítására a bányatelepekről. Salgótarjánban 1919 január elején nagyszámú bányász csatlakozott a KMP-hez, szocializálási határozatot fogadtak el, megszálltak több vállalati és középületet. Ezektől a fejleményektől függetlenül, a közbiztonság általános fellazulását kihasználva, lumpenelemek fosztogattak, romboltak a városban. Január 4-én Festetics Sándor gróf honvédelmi miniszter katonaságot irányított Salgótarjánba, és a karhatalom 17 emberéletet követelő összecsapások után vetett véget az atrocitásoknak. A következő nap reggelén érkezett a városba Peyer, aki a kormánytól 3 járásra statárium elrendelését kérte.2 9 Ehhez a minisztertanács hozzájárult. A fegyveres erő, noha a rend helyreállott, továbbra is a helyszínen maradt, most már abból a célból, hogy meggátolja a szocialista forradalom érdekében kifejtett propagandát és a kommunisták szervezkedését. A katonák több agitátort, röplapterjesztőt bántalmaztak, a terrornak halálos áldozata is volt. A bányászok ismételten tiltakoztak a brutalitások ellen. Peyer a karhatalmat mégsem irányította el Tarjánból, holott erre kormánybiztosi minőségben módja lett volna. Számára inkább az volt a fontos, hogy eltávolítsa a kommunistákat a szakszervezetből. A Bányamunkás Szövetség elhatározta a KMP tagok kizárását, két héttel megelőzve a Budapesti Munkástanács hasonló döntését.3 0 Peyer elvi jellegű megnyilatkozásaiban ismételten kifejtette, hogy nem tartja szükségesnek a proletárdiktatúrát. Szerinte a szociáldemokrata párt programja, a termelőeszközök majdani kisajátítása és a szociális állam felépítése „fokról fokra, minden megrázkódtatás nélkül valósítható meg", felvilágosítással és a többség demokratikus hatalmával.3 ' 1919. március 21. után Peyer megtartotta a szakszervezeti titkári funkcióját, s emellett állami tisztségeket is vállalt. A szociális termelés népbiztossága, majd a Népgazdasági Tanács bányászati és kohászati ügyosztályát vezette, tagja lett a Szövetséges 2S Uo. J9 Uo. 1919. jan. 18. A statáriumról MMTVD. V. k. 1917-1919. (összeállította: Gábor Sándorné, Fehér András, ílbrváth Zoltánné, Milei György.) Bp. 1956. 444. 30 A karhatalom működésére és a bányászok tiltakozására uo. 574., a kommunisták kizárására - Bányamunkás 1919. febr. 8. 31 Bányamunkás 1919. jan. 7.
