Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
A SPANYOL NÉP SZABADSÁGHARCA NAPÓLEON ELLEN 1277 De ha figyelmen kívül hagyjuk is a királyi család Napóleonhoz és csatlósaihoz írott leveleit, amelyekben saját érdekében, hogy lemondatását törvénytelennek nyilvánítsa, minden módon hangsúlyozza a katonák lázadásának szerepét, Sztroganov jelentése is azt bizonyítja, hogy a gárda döntő szerepet játszott a felkelésben. Sztroganovnak ez a jelentése a királlyal folytatott beszélgetéséről szól — erről később —, amikor is az uralkodó egyáltalán nem akarta elismerni egy ellene irányuló felkelés tényét. Este 7 órakor, összehívta valamennyi minisztert, IV. Károly jelenlétükben ünnepélyesen lemondott a trónról Ferdinánd javára. Az ezt követően közzé tett nyilatkozat a lemondást a király öregségével, betegségével és fáradtságával indokolja. Ugyanezen a napon a követek gratuláltak Ferdinándnak, majd felkeresték IV. Károlyt, aki a hivatalosan közzétett okokkal indokolta nekik lemondását. A követek távozásakor azonban az agg király intett Sztroganovnak, hogy maradjon, s leverten kérdezte tőle, hogy mit mond most Sándor cár. „Hiszen ön nem titkolhatja el előtte, hogy az egész forradalmat gárdistáim hajtották végre — tette hozzá. — Parancsaimat nem tartották be, s egyetlen olyan személyt nem találtam, aki végrehajtani merészelte volna őket."153 Hogy a királyné mennyire félt a testőrségtől, azt az is mutatja, hogy ettől fogva mindenütt, még hálószobájában is francia katonák őrizték.15 4 Mindezek arról tanúskodnak, hogy IV. Károly nem önként mondott le, hanem a nép és katonaság erőszakkal döntötte meg uralmát, s ebben döntő szerepe volt a gárda lázadásának. IV. Károly lemondását a nép hatalmas örömujjongással fogadta a királyi rezidenciában. Aranjuez lakói körülvették a palotát, és lelkesen üdvözölték az új királyt. A miniszterek, a grandok, az egész udvari szolgahad sietett kinyilvánítani alattvalói hűségét. Godoy letartóztatásának híre március 19-én érkezett Madridba. A tömegek az Admirális térre tódultak (Godoy tiszteletére hívták így a teret), innen pedig a békeherceg palotájához indultak. Itt megismétlődtek az aranjuezi események: a kegyenc palotájának teljes berendezését megsemmisítették. Azután „tűzre vetve a kegyenc rokonainak és segítőinek vagyonát, a madridi nép igazságot szolgáltatott... Ez a vagyon a nép szemében oly becstelen volt, hogy nem tudta magát kifosztására rászánni. Haragjában sem feledkezett meg méltóságáról" - írja a már idézett pamflet névtelen szerzője.15 5 S ha Godoy uralmának megdöntését általános öröm fogadta, akkor a király lemondásának hírére az „egzaltáció nem ismert határokat" — írja Toreno, az események szemtanúja.156 A hír késő este érkezett Madridba, s a nép március 20-án, a VII. Ferdinánd trónralépését bejelentő plakátok alapján értesült róla. A nép öröme és lelkesedése határtalan volt. Az utcákon diadalmenetben vitték körbe az új király mellszobrát, s végül a városháza homlokzatán helyezték el azt. E zabolátlan és zajos örömünnep egész éjjel folytatódott.15 7 De nemcsak ünnepelt a nép. Sztroganov szerint a március 2l-re virradó éjszaka kiszabadította a bebörtönzötteket, égő fáklyákkal felfegyverkezve ellepte az utcákat, 15 3 Uo. 15 4 Sztroganov április 2-14-i jelentése. Uo. 200. irat. 15 5 Beszprisztrasztnoje izobrazsenyie ... 18. 15 6 Toreno: i. m. 47 15 7 Uo. 48.
