Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
A SPANYOL NÉP SZABADSÁGHARCA NAPÓLEON ELLEN 1269 hogy privilégiumaik biztosítása esetén a tartományok közömbösek maradnak az ország sorsa iránt. A francia katonák február elején érkeztek Pamplonához, és D'Armagnac tábornok kérte az alkirályt, hogy két zászlóalját helyezze el a várban. Az alkirály ezt megtagadta. Ekkor a franciák cselhez folyamodtak: D'Armagnac, aki a vár bejáratánál lakott, éjszaka titokban egy osztag francia gránátost rendelt magához. Másnap reggel, az élelmiszerért szokás szerint a várba menő francia katonák hógolyózni kezdtek — elvonva ezzel a spanyol őrség figyelmét -, s mintegy játékból a csapóhídra futottak. Egy megbeszélt jelre a franciák másik része a spanyol katonákra vetette magát, és a D'Armagnacnál elrejtett gránátosok segítségével lefegyverezte azokat. Ezt követően D'Armagnac levelet írt az alkirálynak, amelyben a történtekért elnézését kérte, s kifejezte abbéli reményét, hogy ez a kialakult baráti viszonyt nem változtatja meg.121 Hasonló módon, árulással és hitszegéssel vették be a többi várat is. Jellemző, hogy amikor San-Sebastian várának parancsnoka, akitől a franciák szintén a vár átadását követelték, utasítást kért Godoy generalisszimusztól arra nézve, hogy mit tegyen, Godoy március 3-án ezt válaszolta: ,,A kormányzó adja át a várat, mert a megvédésére nincs mód; de ezt barátian tegye, miként a többi várparancsnokok tették, akiknek pedig nem volt arra annyi okuk és mentségük, mint San-Sebastiannak."12 2 Ily módon Godoy, aki az ország fegyveres erőinek főparancsnoka volt, azt tanácsolta, hogy adják át a várakat. Csak a baráti kapcsolatok fenntartását szorgalmazta, félve attól, hogy ellenkező esetben elesik a beígért jutalomtól. Álljunk meg egy pillanatra az események további felidézésével, és gondoljuk át Napóleon és serege fenti akcióját. Úgy tűnik, Napóleonnak Spanyolországban nem volt semmi félnivalója. Az 1801-es Portugália elleni, s még inkább az 1793—95-ös Franciaország elleni háborúban Spanyolország a legsúlyosabb vereséget szenvedte el. Ebből önként adódott a következtetés, hogy a spanyol hadseregtől nem kellett félni. Sőt, Napóleon nem egyszerűen megindította csapatait Spanyolország ellen, hanem - úgymond — békés úton lépett az ország területére, egy óriási méretű diverzió révén. Katonái, akik kijárták a császár iskoláját, hasonlóan cselekedtek. A nagy hadvezér tehát nem a csatatéren, hanem az intrika, diverzió és ravaszság mezején kezdte meg Spanyolország meghódítását. Az aranjuezi események Most pedig lássuk cikkünk fő témáját, a március 16—19-i, elsősorban Aranjuezben és Madridban lejátszódott eseményeket, azokat a mozgalmakat, amelyek IV. Károly lemondásához és Ferdinánd királlyá történt kikiáltásához vezettek. De mielőtt az események leírásához fognánk, röviden ismerkedjünk meg azzal, hogyan jellemezték ezeket az eseményeket a történészek. Hiszen az egyes történetírók másként és másként nevezték és jellemezték e mozgalmakat. Itt nem egyszerűen a definícióról van szó, erről írni nem lenne érdemes. A forradalom kezdeti szakaszát kell megértenünk, azt, hogy mikor és minek kapcsán robbant ki, hiszen ez nagymértékben meghatározta az események menetét, további fejlődését. Természetesen nincs szándékunkban megismertetni az 121 Toreno: i. m. I.,í51-52. '"Üo.58. >
