Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
1266 NINA MICKUN megtudta, hogy a szerződés valóban létezik, hogy október 28-án kötötték meg, és hogy az Portugália felosztását tartalmazza.101 Az Escorialban folyó per rendkívüli módon, oly mértékben felerősítette a Godoy elleni gyűlöletet, hogy a kegyenc - Sztroganov állítása szerint — megijedt a forrongástól, és sietett a pernek véget vetni. Január közepén, egy hosszú rejtjeles jelentésben felvázolva az ország hangulatát, Sztroganov közli, hogy „A nemzet hangosan szidja a minden vonatkozásban romlott adminisztrációt." „Mély elégedetlenség uralkodik a nemzet minden osztályában." „Nincs egyetlen olyan ember sem, aki ne lenne meggyőződve arról, hogy a miniszter uralmának — aki a hazával szemben áruló, a királlyal szemben hitszegő módon viselkedett — véget kell vetni."10 2 Rendkívül jellemző azonban, hogy mindezek ellenére senki nem gondolt ebben az időben a kegyenc és IV. Károly erőszakos eltávolítására. Napóleon segítségétől várták, hogy megszabaduljanak a kamarillától. „Godoy ... oly mértékben maga ellen bőszítette az elméket, hogy az adminisztráció tőle történő megszabadításának szükségessége egyenesen kívánatossá teszi számukra az inváziót, amitől pedig félnek." Sztroganov sokszor hangsúlyozza, hogy minden reményüket Napóleon megérkezésébe vetették.10 3 Az invázió céljairól, Spanyolországot illető következményeiről a lehető legváltozatosabb feltevések jártak. Voltak, akik arról álmodoztak, hogy Napóleon elveszi az Ebrón túli két provinciát, Spanyolország megmaradt részeinek pedig alkotmányt ad, amely alkotmányt mihamarabb készek lettek volna elfogadni.10 4 Mások abban reménykedtek, hogy Napóleon IV. Károly látogatására érkezik, s ettől a találkozótól várták, hogy megoldja az ország sorsát.105 Megint mások azt gondolták, hogy Napóleon megérkezését követően nemcsak, hogy meg fog bukni Godoy, de még a cortezeket is összehívják, s ezek a francia katonák védelme alatt szabadon ülésezhetnek majd. Sztroganov mint óvatos politikus hozzáfűzi, hogy erre nincs bizonyíték, de „mindenütt ilyen a közvélemény, mert a kormány megváltoztatását akarja, ez az egész nemzet óhaja".10 6 Bármely különbözőek voltak is azonban e feltevések, mégis — mint láttuk — mind oda lyukadt ki, hogy az elkerülhetetlennek tűnő áldozatok ellenére a franciák megérkezése javítani fog az ország helyzetén. Valószínűleg Sztroganov volt az egyetlen, vagy egyike azon keveseknek - ha a Bourbonokat és Godoyt valamint annak cinkosait nem számítjuk —, aki, mivel tudott a szerződésről, abban a helyzetben volt, hogy meg tudta magának a francia katonák előrenyomulását magyarázni. Mindenki más számára csak a találgatás maradt, s e találgatások, amelyek tükrözték az ország hangulatát, meglehetősen jellemzőek voltak. ""Oroszország teljhatalmú spanyolországi követének, Grigorij Sztroganov bárónak 1808. január 6—18-i jelentése. Arhiv minyisztersztva inosztrannüh gyei. Kanceljarija. (Külügyminisztérium Irattára. Kancellária. Továbbiakban, AMID. K.) 7513. csomó, 62. irat. Amennyiben a késó'bbiekben idézett, korszakunkra vonatkozó iratok nem kerültek be az Oroszország külpolitikájáról 1965-ben kiadott dokumentumok közé, ebben az esetben a fenti levéltárban ó'rzött iratokra hivatkozunk. Jelen jelentés - miként a következőek is, amelyeket a késó'bbiekben idézünk - franciául íródott. 1 02 Uo. 20-21. irat. 1 93 Uo. 22. irat. 1 04 Uo. 24. irat. 1 0 5 Sztroganov 1808. január 9-21-i jelentése AMID. K„ 1513. csomó, 31. irat. 1 0 6 Uo.
