Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
A SPANYOL NÉP SZABADSÁGHARCA NAPÓLEON ELLEN 1265 Az Escorialba érkező Godoyt Ferdinánd a szó szoros értelmében tárt karokkal fogadta. Godoy azt tanácsolta, a herceg íijon szüleinek bocsánatkérő leveleket, amit az meg is tett. Ezekben a megalázkodással teli levelekben Ferdinánd könyörög, hogy „engedélyt kapjon őfelsége lábainak megcsókolására". A király a leveleket közzétette az aznap kiadott rendeletben, kijelentve, hogy megbocsát fiának, aki kiadta tanácsadóit az ügy kivizsgálására létrehozott juntának. Nem tudván hogy magyarázni e nem mindennapi leveleket és rendeleteket, a spanyolok találgatásokba bocsátkoztak, s a történteket Godoy cselszövésének tulajdonították. Ferdinánd bűntársainak elítélésére valóban létrehozták a juntát, s az ügyész halált kért a vádlottakra. Az „Escorialban folyó per" felzaklatta az elméket, s nemcsak Spanyol'szágban, de egész Európában feszült figyelem kísérte azt." 5 mekkora meglepetés volt, amikor 1808. január 25-én a junta ártatlannak nyilvánította a vádlottakat! A király közbelépése, aki Escoiquiz, valamint Infantadó és San-Carlos hercegét, továbbá Ferdinánd többi hívét szigorú büntetésre (várbörtönre, kolostorba zárásra stb.) ítélte, csak ronthatott a hatáson.100 A sokat ígérő vád összeomlása az ártatlanul meghurcolt glóriájával vette körül Ferdinándot, akit — úgymond — a kamarilla rágalmazott meg. Gyávaságát, tulajdon híveinek elárulását Godoy cselszövésének számlájára írták, s ez csak növelte a kegyenc iránti gyűlöletet. Minél nagyobb volt a Godoy iránti gyűlölet, a nép annál inkább a trónörökösbe vetette minden reményét. Innen ered Spanyolország történelmének ama paradox jelensége, hogy a gyáva, alantas, a forradalmat eltipró Ferdinánd a forradalom idején, a nép szemében annak zászlaja, ihletője volt. Miközben a nép figyelmét a királyi családban zajló események kötötték le, a spanyol határokon Napóleon újabb és újabb hadtesteket vont össze, amelyek november 22-én átlépték a határt, és Valladolidban rendezkedtek be. A spanyoloknak eszükbe sem jutott, hogy a franciák spanyol földre lépése a hódítás kezdetét jelenti. A fontainebleaui szerződésről senki semmit nem sejtett. Mint tudjuk, még Cevallos, a külügyminiszter is azt írta később, hogy fogalma sem volt a szerződés létezéséről. Ha tehát maga a miniszter is beismeri, hogy még csak nem is gyanította a szerződés létezését — pedig ezzel csak saját gyengeségéről és rövidlátásáról ad ki bizonyítványt —, akkor annál figyelemre méltóbb annak az embernek az ügyessége, aki — noha csak közvetett kapcsolatai voltak a külügyminisztériumhoz — mégis tudomást szerzett annak létezéséről. Ez az ember pedig az orosz követ, Grigorij Sztroganov báró volt. Januárban, miután tudomására jutott az etruriai királynő - IV. Károly leánya — nyilatkozata, akit a fontainebleaui szerződés értelmében megfosztottak trónjától, Sztroganov arra a következtetésre jutott, hogy a királynő elűzése nem egyszerűen Napóleon szokásos intézkedéseinek egyike, hanem egy titkos megállapodás eredménye, mégpedig egy Napóleon és Károly között létrejött megállapodásé. De hiábavalónak tűnt minden arra irányuló kísérlete, hogy valamit megtudjon a szerződésről: a külügyminisztériumban tényleg nem tudtak létezéséről, s nem is hitt annak lehetőségében senki. Ez azonban nem vette el a követ kedvét, folytatta tapogatózásait, és végül mégiscsak "Nellerto: i. m. 1-20.; Lafuente: i. m. 100-116., Toreno: História del Levantamiento, guerra y revolution de Espana. Paris, 1836. 12-19. Toreno gróf a nemzeti felszabadító harc résztvevője és történetírója volt. Könyve a korszak történetének egyik alapvető forrása. 10 "H. Baumgarten: i. m. I., 152. 6 Századok 1983/6
