Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246

1262 NINA MICKUN Végül pedig Spanyolországnak volt a legkiterjedtebb gyarmatbirodalma, s ezt Napóleon egyáltalán nem tévesztette szem elől. Midőn fivérének, Luisnak felajánlotta a spanyol trónt, Spanyolország három fő érdeme között sorolta fel — a nagylelkű nemzet és all millió lakos mellett - annak „fontos gyarmatait" is.8 7

A külföldi áruk előtt azonban zárva volt a gyarmatokra történő legális behatolás útja, s eme privilégiumához Spanyolország makacsul ragaszkodott. Hogy Napóleon milyen nagy jelentőséget tulajdonított ennek a kérdésnek, az abból is látszik, hogy 1808. március 24-én, miután Madridot körülvette, s Godoynak új szerződés megkötését ajánlotta fel, ennek a fegyverek erejével diktált új szerződésnek első pontjaként felvetette a spanyolok és franciák gyarmatokon folytatott kölcsönösen szabad kereskedelmének kérdését.8 8

i Mindez Spanyolország meghódításának lehetőségét messze túlvitte a Napóleon előtt álló legközelebbi feladatok körén (kontinentális zárlat), s az Angliával folytatott évszázados, nem csupán az európai, de a gyarmati hegemóniáért zajló harc egyik legfontosabb szakaszává tette azt. S noha a szerződés megkötésére tett javaslat csak cselfogás volt Napóleon részéről, mégis nagyon jellemző annak tartalma. Nemhiába írta már 1808. április 15-én — még Madrid bevétele előtt — Cretetnek: „Támogatni kívánom a tengerparti központok, valamint a francia és spanyol gyarmatok kereskedelmét..."89

Ennek érdekében azután a megfelelő intézkedések egész sorát dolgozta ki. Ily módon Spanyolország meghódítása, melyet a kontinentális zárlat teljessé tételére irányuló törekvés diktált Napóleonnak, egyúttal a francia polgárság ama régi, hőn óhajtott álmának megvalósulását is jelentette, amely a spanyol nyersanyag- és felvevőpiac megszerzésére, továbbá a spanyol gyarmatokra történő behatolás biztosítására is irányult. Miután Napóleon 1807-ben Tilsitben megállapodott Oroszországgal Spanyolország meghódításáról, alighogy visszatért Franciaországba, rögtön hozzá is kezdett az invázió gyakorlati előkészítéséhez. Nem vaktában tette azt, hanem azoknak a legrészletesebb információknak alapján, amelyet spanyolországi besúgóinak — Thiers sza.ai szerint — „igen tekintélyes" számú90

— hadától kapott. Ezen információk oly széles körűek voltak, hogy ezek alapján Thiers képes volt sokoldalúan megrajzolni a korabeli Spanyolország helyzetét. Napóleon azonban nem elégedett meg ágensei munkájával, s diplomáciai úton is előkészítette ezt a szabályos, óriási méretű diverziót, mégpedig az 1807. október 27-én aláírt fontainebleaui szerződés segítségével. Ehhez Godoy személyében felhasználta a királyi udvart uraló kamarillát, azt a Godoyt, aki saját önző céljai elérése érdekében kész volt lemondani nemcsak Spanyolország, de akár az egész világ érdekeiről. Godoy hatalma oly nagy volt, hogy ezt az igen fontos, titkos szerződést nem a külügyminisztériumon és a hivatalos párizsi követen keresztül, hanem saját személyes megbízottja, egykori párizsi képviselője, Izquierdo révén kötötte meg, akit a kortársak azzal gyanúsítottak, hogy Napóleon ügynöke volt.91

Ez tökéletesen lehetséges, ha figyelembe vesszük Godoy eme megbízottjának lelkületét, amely igen jellemző azon személyek kiválasztására, akikkel a kegyenc körülvette magát. Erre vall, hogy Izquierdo életében olyan hímévre tett szert, *7 A Louis Napoléon, 28 mars 1808. Coiresp., XVI. 500. "M. Lafuente: História general de Espana. Edición económica. Madrid, 1863. XII., 130. 89

tf. M. Cretet: Corr., XVII. 1. 90

Thiers: i. m. VMI., 300. 9 'M. Lafuente: i. m. 28.