Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
A SPANYOL NÉP SZABADSÁGHARCA NAPÓLEON ELLEN 1261 voltak saját érdekeikkel, a feudális Spanyolország kormányzata pedig minden módon a segítségükre volt. így tett Godoy ígéretet 1807 júniusában az angol követnek arra vonatkozóan, hogy a Portugálián és Gibraltáron keresztül exportált gyapjú, hasonlóan a korábbiakhoz, mentesül a vám alól.7 9 De, ha akarta volna, akkor sem tudta volna a spanyol kormány a kontinentális zárlatot bevezetni. Virágzó csempészés mellett semmilyen felső tilalom nem volt képes megakadályozni a gyapjú Angliába történő szállítását, s azt, hogy a Spanyolországban oly nagyra becsült angol áruk bejussanak a félszigetre, innen pedig elkerüljenek más országokba. Anglia és Spanyolország gazdasági kapcsolatait csak karddal lehetett szétvágni, aminthogy az örök életű csempészést is csak úgy lehetett megsemmisíteni, ha Spanyolország züllött államapparátusát annak korrupt tisztviselőivel együtt felváltja a képzett és megbízható napóleoni adminisztráció» Ternaux nemhiába érdeklődött a spanyol gyapjú Angliába történő szállítása iránt. Szüksége volt rá a fejlődő francia gyapjúiparnak is. „A mi louvaini, elbeufi, reimsi, sedani gyáraink ... nem lehetnek meg nélküle, szükség van rá a finomposztó-gyártásához" — írta Bourgoing.80 , A kontinentális zárlatról intézkedő berlini dekrétum után különösen élesen vetődött fel a gyapjú kérdése. Franciaország az 1806-ban elrendelt zárlattal az angol ipart meg akarta fojtani, minél előbb annak helyébe akart lépni, s helyettesíteni azt az európai piacon. Ez elsősorban az angol ipar alapvető ágazatára, a gyapjú- és posztóiparra vonatkozott. Ahhoz, hogy az angol ipar piacait megszerezze, mindenekelőtt a jó minőségű gyapjútermékek gyártását kellett fejlesztenie, s ehhez feltétlenül meg kellett szereznie a spanyol gyapjút. „A hódítás célja az volt - írja Evrard81 -, hogy biztosítsák a birodalom finomposztó-gyárainak ellátását." Ezért már 1808. november 19-én, éppen csak elfoglalva Spanyolország egy részét, Napóleon létrehoz egy speciális bizottságot a Bayonne-ban elkobzott gyapjú eladására.8 2 Spanyolország azonban nemcsak a legfontosabb nyersanyagpiac, de Franciaország számára a legértékesebb felvevőpiac is volt: egy, a védővámok rendszere következtében erősen összeszűkült piac. Bizonyos termékeket ugyanis egyáltalán nem lehetett Spanyolországba bevinni, mások után 80—90%-os vámot is fizettek.8 3 Nemhiába jelentette ki Bourgoing, hogy „az 1782. évi vámtarifa, különösen az 1802-ben bevezetett kiegészítésekkel, összeférhetetlen iparunk termékeinek szabad terjesztésével".8 4 De nemcsak a vámtarifák álltak a francia áruk útjában. A francia iparosok — mint azt Cretet belügyminiszter 1808. február 4-i jelentésében írta — igen panaszkodtak az egész spanyol vámrendszerre.8 5 Ez a vámsorompó nagy akadály volt, így érthető, hogy Napóleon már 1809-ben felveti egy francia-spanyol vámszerződés megkötésének lehetőségét.8 6 79Evrard: Le commerce des laines d'Espagne sous le premier empire. Revue d'histoire moderne, 1939. XII., NO 28., 209. 8 "F. Bourgoing: i. m. I., 99. _ 81 Evrard: i. m. 212. 8î Uo. 83 F. Bourgoing: i. m) Iii., 195. 84 Uo. 8 5Evrard: i. m. 206. 86 Uo. 212.
