Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
1260 NINA MICKUN gében antagonisztikusan szemben álltak egymással, de egyesítette őket, hogy ellenségei voltak a feudális privilégiumoknak, bármely formában jelenjenek is azok meg. Érdekek és törekvések ilyen ellentétes volta olyan gyúanyagot hozott létre, hogy már csak egy erős lökés kellett e dinamittal teli hordó felrobbanásához. Ezt a lökést Napóleon inváziója hozta meg. Forduljunk hát efelé! Napóleon inváziója Spanyolország ellen Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, milyen okok késztették Napóleont a Spanyolország elleni invázióra. Maga a császár a következőképpen magyarázta fivérének, Luisnak, Hollandia királyának, az invázió okait: „Az északi urak szigorúan betartják a tiltó rendelkezéseket (azaz a kontinentális zárlatot - N.M.) ... Franciaország és a partmellék, amely most a császársághoz tartozik — a lyoni öböltől az Adriai-tengerig - tökéletesen le van zárva a külföldi ipar termékei számára. Arra készülök, hogy részt veszek Spanyolország ügyeiben, hogy megszerezzem az angoloktól Portugáliát, és a két tengerre nyiló spanyol partvidéket a francia politika alá rendeljem. Egész Európa partjai le lesznek zárva az angolok előtt."7 5 Hogy Napóleon mit értett a spanyol ügyekben történő részvételen, azt már előbb megmagyarázta fivérének: „Elhatároztam - írta neki 1808. március 23-án —, hogy francia herceget ültetek a spanyol trónra."7 6 Törvényszerűen felmerül a kérdés, miért kellett Napóleonnak valamelyik rokonát megtenni spanyol királynak, ha egyszer Spanyolország, mint az ismeretes, az 1795. évi baseli béke óta egész külpolitikájával csupán Franciaország árnyéka volt, osztozva annak minden veszteségében — emberben, pénzben egyaránt —, előnyeiből azonban egyáltalán nem részesedett. Ha egyszer a Bourbonok csatlakoztak a kontinentális zárlathoz, miért kellett Napóleonnak a spanyol partvidéket a maga politikája alá rendelnie? Az alapvető ok az, hogy Spanyolország a gyakorlatban nem vezette be a kontinentális zárlatot. Anglia volt a spanyol gyapjú legnagyobb vásárlója, ez volt posztó- és gyapjúiparának legszükségesebb nyersanyaga. A Spanyolország által összesen exportált 45 ezer bála gyapjú legnagyobb részét Anglia használta fel, mintegy 32 ezer bálát. Franciaország és Belgium számára együttesen összesen 10 ezer bála maradt, amiért is a francia gyárosok keserűen panaszkodtak. Jogosan jegyzete meg E. V. Tarle, hogy „A gyapjú volt egyáltalán az egyetlen olyan nyersanyag, amelynek hiánya jelentős kárt okozhatott Angliának".77 A gyapjú azonban továbbra is folyamatosan érkezett Angliába. „Azok a tilalmak, amelyet a kormányzat csak pro forma vezetett be, fokozatosan átadták helyüket a gyapjútulajdonosok rosszul felfogott érdekeinek, a tilalmakat megkerülték, a gyapjút folyamatosan vitték ki, mintha semleges országba menne, s minden nehézség nélkül megérkezett Angliába" — panaszkodott Ternaux, egy francia nagy gyártulajdonos.78 A merinó juhok tulajdonosai természetesen teljes mértékben tisztában 7s Correspendence de Napoléon I. Paris, 1854. XVI., 4 72. A Loui Napoléon, 3 avril 1808. 76 Uo. 500. 77 E. V. Tarle: Kontyinentalnaja blokada. Szobranyie szocsinyejij. Moszkva, 1958. III., 320. 78Observation sur l'exportation des laines d'Espagne en Angleterre par Ternaux l'aîné, manufakturier à Sedan, bouviers, Eusival et Rems. Idézi:E. V. Tarie: Uo. 576.
