Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
A SPANYOL NÉP SZABADSÁGHARCA NAPÓLEON ELLEN 1255 Ezt a véleményt sok, Spanyolország történelmével foglalkozó kortárs kutató vallja. így például e téma egyik legnagyobb szakembere, Gonzalo Anes azt írja, hogy a manufaktúrák a különböző tartományokban szétszórva léteznek. Csupán néhány olyan település volt, ahol nem volt a gyapjú vagy len kikészítésére használatos eszköz.45 A textilmanufaktúrákban mintegy 100 ezer fő dolgozott.4 6 Úgy véli azonban, hogy nemzeti piac még nem létezett, csupán — különösen az ország belsejében — helyi piacokról beszélhetünk.4 7 Hasonló álláspontot foglal el a spanyol történelem ismert francia kutatója, P. Vilar is. Véleménye szerint ekkor zajlik le Spanyolországban az eredeti tőkefelhalmozás folyamata. A falu tartotta el a szegény családból származó, elproletarizálódott kézműveseket, mint munkásokat. Itt jelentek meg a tőkével és szaktudással rendelkező, gyárosokká váló személyek is.48 Vilar szavai szerint a mezővárosokban és a falusi társadalom felszínén csendesen fejlődött a polgárság. Ennek a fiatal, fejlődő polgárságnak nem lehetett nem ellentétbe kerülnie a fennálló rendszerrel, annak intézményivel. Ezen ellentétek már a nyersanyag biztosításánál elkezdődtek. Rendszerint a merino gyapjú 2/3-át exportálták, s ez az iparosok jogos szemrehányásait váltotta ki, mert számukra szinte semmi nyersanyag nem maradt jó minőségű posztó gyártásához. Ahelyett, hogy lehetővé tették volna a hazai gyárosok számára ennek gyártását, drágán importálták — elsősorban Angliából — a spanyol gyapjúból készített posztót. De csökkent a durva gyapjú mennyisége is, amelyet a belső használatra gyártott szövetekhez használtak, mivel a Mesta juhnyájai a legelőket lefoglalták. Larruga fényes példát hoz erre. Egy torrejencilloi gyárban 4500 ember foglalkozott gyapjútermékek előállításával.49 Ezen kívül a város környékén még körülbelül 100 nő - parasztfeleség -fonta a gyapjút.5 0 A 18. század végén e gyárak hanyatlásnak indultak, mert a „vándorló nyájak" elfoglalták azokat a bekerített és közföldeket, amelyeken addig a durva gyapjú juhokat legeltették.5 1 Természetesen nemcsak ez az egy gyár és nemcsak Torrejencillo volt ilyen helyzetben. A fiatal spanyol polgárság érdekei éles ellentétbe kerültek a kormányzó feudális uralkodó réteg és a Mesta érdekeivel. De távolról sem csak a Mesta érdekeivel! Szó esett már a szárazföldi és vízi utak hiányáról, ami erőteljesen fékezte nemcsak a mezőgazdasági termékekkel, hanem bármilyen más áruval folytatandó kereskedelmet is. Léteztek azonban olyan feltételek is, amelyek elsősorban a polgárságot sújtották. Ezek egyike a súly- és mértékrendszer volt, amely nemcsak tartományonként, de néha kerületenként is különbözött. Jelentős gátló tényező volt az elszámolásokat bizonytalanná tevő pénzrendszer. Egész Spanyolországban elterjedt a kasztüiai reál, ami igen kényelmetlen fizetőeszköz volt, mivel nem a tízes számrendszeren alapult. Egy real 34 maravedit ért. Ezen túl, saját pénze volt a királyság különböző részeinek, gyakran az egyes tartományoknak is. Mindezek tetejébe gyakran 4 S G. Anes: El Antiguo Régimen: los Borbones. História de Espana Alfaguara. IV., 196. 46 Uo. 198,-4 7 Uo. 253. 4 'P. Vilar: L'Espagne de Charle III. Annales historiques de la Révolution Française. Okt-Déc. 1978. No. 238., 593. 49Larruga: i. m. XXXIX., 286-291. 50Uo. 290-291. 51 Uo.
