Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
1254 NINA MICKUN irat IV. kötetében megjelent cikkében. Itt fejti ki, hogy polgárság alatt csak a gyárosokat és nagykereskedőket érti. Mi, a magunk részéről — áttekintve a kérdést — különbséget teszünk a polgárság különböző rétegei között. Egyik, kisszámú, de befolyásos rétege, miután a feudális társadalomnak megfelelő feudális privilégiumokon alapuló minden lehetséges előjogot megkapott, ezek megőrzésére törekedett. Példaként a híres öt gildet (céhet) említhetjük (Los cinco Gremios Majores). Másik rétege — amelyről Vicens Vives ír -, a nagy gyártulajdonosok és nagykereskedők rétege, viszonylag kisszámú csoport volt. A mezőgazdaságban a kapitalizmus egyik korai formájaként létrejött az árutermelő állattenyésztés. A kusztárműhelyek behálózták az egész hatalmas országot, megjelentek - hol kisebb, hol nagyobb tömegben - a felvásárlók, a Verlag-rendszerű, de még a központosított manufaktúrák is. Elegendő a megfelelő forrásokkal megismerkedni, hogy erről meggyőződjünk, így például Cavanilles, az ismert természetkutató, szakterületére jellemző pontossággal írta le a 18. század végi Valencia városainak, mezővárosainak, településeinek gazdasági helyzetét, rámutatva, hogy csaknem mindenhol létezett falusi kézmű- vagy kusztáripar.3 8 E. Larruga hatalmas, 45 kötetes művének számtalan adatából csak kettőt emelünk ki. Azt írja például, hogy Fuente de Cantosban körülbelül ezer ember — férfiak, nők, gyermekek — foglalkozott a gyapjú kikészítésével.3 9 Torremachóban pedig csupán gyapjúfésüléssel 100-an foglalkoztak.4 0 Ebből a Verlag-rendszerű manufaktúrák meglétére következtethetünk. Hasonló tényeket közöl Bourgoing is: Lamacha és Kasztília falvaiban nagy számban éltek olyanok, akik a Gvadalajarai királyság manufaktúrái számára fonták a gyapjút.4 1 Különös érdeklődésünkre tarthatnak számot a felvásárlók megjelenéséről tanúskodó információk. A. Ponz például, az ismert utazó és művészettörténész azt írja a selyemszövéssel foglalkozó toledói mesterekről, hogy drága áron kényszerülnek a nyersanyagot a kereskedőktől megvásárolni, a kész terméket pedig az ugyanezen emberek által önkényesen megállapított áron kénytelenek értékesíteni. Az eredmény az - írja a szerző -, hogy e szegény mesterek munkájának minden haszna a nagykereskedőkhöz vándorol.42 Cavanilles azt írja, hogy Engueraban a takácsok az uzsorások jármába kerültek, és noha úgy dolgoznak, mint a rabok, alig keresik meg a betevő falatra valót.4 3 Larruga arról tudósít, hogy Siguenzában, ahol gyapjútermékeket gyártanak, három-négy „gyáros" tartja uralma alatt a többi munkást, akik e „gyárosoknak" kénytelenek termékeiket olcsó áron eladni.4 4 E néhány idézetet azért tartottuk fontosnak ismertetni, hogy bebizonyítsuk: sok történész álláspontja ellenére is megvoltak Spanyolországban a kapitalizmus korai formái. 3 "A. Cavanilles: Observaciónes sobre la história natural, geografia, agricultura, pöblación y frutos del reino de Valencia. I—II. Madrid, 1795-1797.1., 26. 39 Larruga: Memóriás politicas y económicas sobre los frutos, comercio, fábricas y minas de Espana. Madrid, 1787-1800. 45 vol. XXXIX., 2V0-271. 40 Uo. 277. 41 F. Bourgoing: i. m. I., 209. 4 гА. Ponz: Viaje de Espana, ó Cartas en que se da noticia de los cosas mas apresiables que hay en ella. Madrid, 1772-1776. (Nueva edición, Madrid, 1947), 32. 4 3 A. Cavanilles: i. m. H.\ 26. 44Larruga: i. m. XVI., 181. Idézi: Dolores Marcos Gonzales: La Espana del Antiguo Régimen. Fase. VI., 76.
