Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
NINA MICKUN 1247 Háború gerilla egységeinek jövendő vezetői éppúgy, mint a dekabristák, gyűjtötték és nagy figyelemmel tanulmányozták azt a hatalmas kiadványmennyiséget, amely ezt a háborút tárgyalta. Erről tanúskodnak a megfelelő könyvek lapjain található széljegyzetek. Fel kell tételeznünk, hogy a spanyol gerillák tapasztalata segítségükre volt a Honvédő Háború partizánharcaiban. De a spanyol nép harcának az volt a legnagyobb jelentősége a győzelemhez szokott francia hadakkal szemben, hogy Napóleon serege, amely eddig legyőzhetetlennek számított, éppen ebben a háborúban szenvedte el első nagy vereségét. Napóleon, amikor Szent Ilona szigetén összegezte viharos, győzelmekkel teli, de súlyos vereséggel végződő életének tanulságait, sokszor megismételte, hogy minden baja Spanyolországban kezdődött. „Ez a szerencsétlen háború tett tönkre engem" - írta. Máshol: „Ez a szerencsétlen háború Spanyolországban, ez valóságos veszedelem volt, Franciaország balsorsának első oka."3 Erről a szokatlan, sajátos háborúról, amely olyannyira elütött Napóleon győzedelmes hadjárataitól, nemcsak különböző országok, de különböző irányzatok képviselői is írtak. Egyesek, elsősorban a franciák - például Fugier (Napoléon en Espagne, I—II. Paris, 1930.) - úgy ábrázolták, mint a fanatikus papok által vezetett, műveletlen, babonás csőcselék harcát a műveltséget és szabadságot hozó francia katonák ellen. Sok kortárs és történész csupán a szent katolikus vallás, a haza és a király megvédésére irányuló harcot látott és lát benne. Néhány szerző, mint például Oliviera (Politics, Economics and Men of Modern Spain. London, 1946.) — úgy véli, hogy ebben az időben Spanyolországban egyáltalán nem mehetett végbe polgári forradalom, mivel nem volt polgársága. Másfelől azonban sok kortárs és egyre több történész nemcsak háborúnak, nemzeti felszabadító harcnak, hanem forradalomnak is tartja ezeket a Spanyolországot megrázó eseményeket. De még közöttük sincs egység abban a vonatkozásban, hogy mikor kezdődött a forradalom. így Tore.no gróf, az események résztvevője és történetírója, akinek könyve egyike az alapvető forrásoknak (El conde de Toreno: História del Levantamiento, guerra y revolución de Espana, IV—IV. Paris, 1836.), az 1810-es évet, a Cortez összehívását tartja a forradalom kezdetének. Az egyik legnagyobb spanyol történész, J. Vicens Vives — miként sokan mások is — az 1808. május 2-i madridi felkelést tekinti a kezdetnek (Manual de História económica de Espana. 9 ed. Madrid, 1972.). Ily ellentétes nézetek láttán jelen tanulmány alapvető feladatának annak tisztázását tartjuk, hogy az 1808-1813-as esztendők eseménysora csupán nemzeti felszabadító háború volt-e, vagy forradalom is. Amennyiben a magunk részéről ez utóbbi állásponton állunk, szükségesnek tartjuk tisztázni, mikor és hogyan kezdődött e forradalom, mivel ennek jellege és menete nagymértékben függ kezdetének időpontjától és mikéntjétől. * Csaknem másfél évszázados hanyatlás után, a 18. századtól, különösen annak második felétől, Spanyolország kezd észrevehetően lábra állni. Megjegyzendő, hogy az utóbbi időben vita tárgyát képezi a mind kortársak, mind a történészek és közgazdászok által csaknem öt évszázadon át feltétel nélkül elfogadott, Spanyolország hanyatlásáról 'Le comte de las Casas. Le mémorial de Sainte-Hélene. Bruges, 1964.1., 54. Uo. 783-784.
