Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Vadász Sándor: Marx mint történetíró 1225
MARX MINT TÖRTÉNETÍRÓ 1241 L'Affranchi, a proudhonista La Commune, a polgári-köztársasági irányzatú Le National és a baloldali republikánusok lapja, a Le Journal du peuple.) Csak feltételezések vannak arra nézve, hogy tulajdonképpen mi is volt a célja ezekkel az időrendi sorrendbe szedett újságkivágásokkal, amelyekből megismerhetők a Párizsi Kommün rendeletei, felhívásai és a versailles-i csapatokkal folytatott fegyveres harcok részletei. Egyetértünk tehát Lukinnal (és a többi szovjet történésszel) abban, hogy akár új elméleti tételeit, akár pedig forrásbázisát és a dokumentumok feldolgozásának módszerét vesszük alapul, Marx elemzett művei kétséget kizáróan történeti művek. Amiből persze egyáltalán nem következik, hogy a francia politikatörténet művelőinek, új források feltárása útján, nem kell kiegészíteniük, árnyalniuk Marx időtálló tablóját. Marx történeti érdeklődésének alakulása Marx sok irányú történeti érdeklődésének nyomon követésére a legcélravezetőbb módszemek kéziratos hagyatéka: jegyzeteinek, idézetgyűjteményeinek és különféle előkészítő fogalmazványainak tanulmányozása bizonyult. Elsőként - még a két világháború között — szovjet Marx-kutatók láttak hozzá ennek a rendkívül bonyolult, türelmes filológusi aprómunkát követelő feladatnak a megoldásához (a MEGA egyes köteteiben), újabban pedig Rubel mutatott fel a marxista historiográfia által is méltányolt eredményeket, aki az amszterdami International Instituut voor Sociale Geschiedenis archívumában őrzött jegyzet- (olvasó-) füzeteken búvárkodta át magát. Rubel, aki 1857-ig követte nyomon Marx történeti kutatásainak irányváltozásait, legfőképpen abban jeleskedett, hogy összevetette Marx jegyzeteit egyes műveivel, hogy megállapítsa: milyen megfelelés van a jegyzetekben felhalmozott ismeretek és a müvekbe átemelt adatok, információk között. Rubel egyes megállapításai azonban kritikai észrevételeket is kiváltottak a szovjet történészek részéről. Saját szavai szerint őt elképesztette az „óriási papírhalom", amely Marxtól származik, „a másolási mánia"; „Ezek a kutatói füzetek (cahiers d'étude) egy befejezetlen és inkoherens módon publikált mű laboratóriumát képezik." Tanulmányai alapján arra a következtetésre jutott, hogy Marx „állandóan kiszolgáltatva a legszörnyűbb nehézségeknek, soha nem ízlelte meg a kedve szerint való írás gyönyörét, vagyis összegyűjtötte és sűrítette mondanivalóját, ám az elkezdett munkát nem fejezte be".4 9 Rubel tehát nem fedezte fel a belső összetartozás egyetlen ismérvét sem - kivéve olthatatlan tudásszomját — Marx feljegyzéseiben, ezért az esetlegesség tényezőjét hangsúlyozta. Az 1850-es évek elejéről írva például úgy vélekedett, hogy Marx 1851-ben majdnem emberfeletti teljesítményt nyújtott, 1852 viszont életének legsötétebb éve volt, mert családjával együtt végletes nyomorba került, és ez a körülmény arra kényszerítette, hogy pénzkereső munka után nézzen, így lett belőle a New York Daily Tribune tudósítója. A szovjet Marx-kutatás számára ezek a nézetek nem fogadhatók el. Sz. Z. Leviova és I. M. Szinyelnyikova a Marx kéziratos örökségéről készített tanulmányukban felrótták Rubelnek, hogy elrejteni törekedett a Marx történeti kutatásait meghatározó belső Л9М. Rubel: Les Cahiers de lecture de Karl Marx 1840-1853. International Review of Social History. Vol. II. part 3. 420.
