Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Vadász Sándor: Marx mint történetíró 1225
1230 VADÁSZ SÁNDOR kapta meg történeti mélydimenzióját, forradalmi jövővárása pedig történeti összefüggését".1 6 Az 1960-as években olyan előrelépés következett be ebben az általánosan elfogadottnak tekinthető koncepcióban, amely feltétlenül megérdemli a figyelmünket, annál is inkább, mert hazai szakirodalmunk megítélésünk szerint nem nagyon figyelt fel rá. Az ismert francia marxista történész, J. Bruhat, aki különben már 1939-ben sürgette, hogy tudományosan elemezzék Marxnak és Engelsnek az 1789-es forradalomra vonatkozó megnyilatkozásait, új tézist alkotott. Idézzük „A francia forradalom és Marx nézeteinek alakulása" című tanulmányából mondanivalójának leglényegét: „Nekünk úgy tűnik, hogy a francia forradalom a marxizmus forrása volt. Nem arról van szó, amit »eszmei forrásnak« nevezhetünk... Nem, az 1789-es forradalom mint történelmi tapasztalat képezi a marxizmus forrását, mint az újkor legfontosabb tapasztalata, amelyet Marxnak módjában volt tanulmányozni. Ez volt a legifjabb múlt, amely lehetővé tette Marxnak, hogy ne szorítkozzék kizárólag a dokumentumok elemzésére, ő közel állt a túlélőkhöz, és az örökség alapján értékelhetett. Világos, hogy a francia forradalom befolyását be kell illeszteni az egészbe... A német klasszikus filozófia, az angol politikai gazdaságtan, a francia utópikus szocializmus: önmagában történelmi adottságok, amelyekre emlékeznünk kell. Ha azonban a közvetlen (közbülső ideológiai szakaszok nélküli) történeti befolyásokat tekintjük, két eseménysor tűnik meghatározónak: az ipari forradalom és a francia forradalom."1 "8 Bruhat tehát nem kevesebbet állított ebben a tanulmányában, mint azt, hogy a marxizmus forrásairól Lenin keze nyomán kialakított hagyományos felfogástól eltérően, volt egy negyedik forrás is, jelesül 1789. Ezt a felfogást karolta fel egy NDK-beli történész, H.-P. Jaeck közelmúltban megjelentetett könyvében.1 9 Arra a következtetésre jutott, hogy Bruhat tézise megtalálta az utat az újabb feldolgozásokba, és állítását bizonyítandó, lábjegyzetben hivatkozott V. G. Moszolov szovjet szerzőnek a Markszisztorik című tanulmánykötetben megjelent írására. A szóban forgó megállapítás a következőképpen hangzik: „J. Bruhat... meggyőzően és konkrétan mutatta meg, hogy mit adott Marxnak a nagy francia forradalom történelmi tapasztalatának elsajátítása. Nem lehet nem egyetérteni e cikk alapvető következtetésével"2 0 — és Moszolov e helyütt idézte Bruhat-nak fentebb olvasható szavait arról, hogy 1789 a marxizmus egyik forrásának tekintendő.2 1 A tárgyúit témakör szovjet szakértői a középpontba helyezett Franciaország után a második helyet Németországnak, helyesebben a 19. század első fele német historiográfiájának juttatják. Marx első könyvtárában szegényesen volt képviselve ez az ország. (Pl. J. F. No Schlossernek a keleti, oroszországi ortodox egyházról írt műve.) Londoni könyv-16 Marxismusstudien. Tübingen, 1957. 61, 65. 17Montreali, J. (J. Bruhat): La révolution française et la pensée de Marx. La Pensée, 1939. N. 3. 1 V. Bruhat: La Révolution française et la formation de la pensée de Marx. Annales historiques de la Révolution française. 1966. N. 194. 169. 1 'H.-P. Jaeck: Die französische bürgerliche Revolution von 1789 im Frühwerk von Karl Marx. Berlin, 1979. 2-4. 10 Marksz - isztorik, i. m. 88. 21 Széles körű kutatásokat igényelne annak a kérdésnek a tisztázása, hogy ez a felfogás milyen mértékben tekinthető általánosnak a marxista történészek és filozófusok körében.
