Századok – 1983

100 éve hunyt el Marx Károly - Vadász Sándor: Marx mint történetíró 1225

1228 VADÁSZ SÁNDOR Marx londoni könyvtáráról nincsenek pontos ismereteink. Annál értékesebb forrás az ő jegyzetfüzete az 1843—1847-es évekből, amelynek első lapjain azoknak a könyveknek a jegyzéke található, amelyeket különösen fontosnak tartott. (Mintegy 100 címet tartalmaz ez a felsorolás.) A másik ránk maradt jegyzéket R. Daniels, a Kommunisták Szövetségének tagja, Marx barátja állította össze, akire 1849-ben, Londonba való végleges áttelepülése előtt, rábízta kölni könyvtárának jelentős részét. Daniels 1850 november végén — december elején küldte meg neki a nála maradt könyvek jegyzékét, amelynek lelőhelye az IML archívuma. Mielőtt áttérnénk a leglényegesebb kérdés: Marx történeti tanulmányainak tárgyalására, egy általános megállapítást kell tennünk Marx első könyvtáráról. Érdeklődése rendkívül sok irányú volt, polcairól nem hiányoztak a világirodalom nagyjainak, például Shakespeare-nek, Goethének, Schillernek, Lessingnek, Corneille-nek, Molière-nek, Racine-nak, Tassónak, Goldoninak a művei; ott sorjáztak továbbá az ókori auktorok: Homérosz, Pindarosz, Szophoklész, Démoszthenész, Cicero, Plinius, Platón és Arisztotelész írásai. Sok kötetes műveikkel képviseltették magukat Hegel és Feuerbach, Montesquieu és Rousseau. Megszerezte Jefferson, Bentham, Smith, Ricardo, Turgot Sismondi, Blanqui, Louis Bonaparte könyveit, hogy csak néhány érdekességet említsünk, Mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a szépirodalom mindennapos szellemi tápláléka volt. A Marx érdeklődését kiváltó történeti munkák között az első helyet a nagy francia polgári forradalom történetének forrásai és feldolgozásai foglalták el. A 18. század végi forradalom több lehetséges megnevezése közül éppen ezt érezzük idevalónak, mivel a tudományos szocializmus megalapítói és nemzedékük számára valóban ez volt a forradalom, a radikális forradalmiság iskolapéldája, az 1789-től 1794-ig terjedő periódus eseményei kínálták Marx számára is a legmegfelelőbb terrénumot a „történelemcsinálás" tanulmányozására, tov íbbá innen meríthetett tapasztalatokat saját kora kérdéseinek megoldásához. Bár a legfontosabb történeti művek tárgyalása során kívánjuk felvetni Marx forrásainak a kérdését, már e helyütt kiemeljük annak a ténynek a fontosságát, hogy ő nem csupán másodkézből, azaz monográfiákból tanulmányozta az 1789-es francia polgári forradalom történetét, könyvtárában szép számban voltak korabeli újságok és memoárok is. A Les Révolutions de Paris 6 kötete, a La feuille villageoise 6 kötete, a Le Point du jour 2 kötetben; Mme Roland memoárjain kívül megvásárolta a levelezését tartalmazó kötetet is, továbbá R. Levasseur, B. de Molleville és Lamballe hercegnő vissTáemlékezéseit. Birtokában voltak Mirabeau (7 kötet) és Lepeletier művei. Ugyancsak a kortárs irodalom terméke az az anonim, több kötetes mű a forradalom történetéről, amelynek 11 kötetét őrizte, és a royalista G.-H. R. Montgaillard abbénak az 1820-as években megjelentetett műve,11

amelynek alapján az 1870-es években kronológiai táblázatot állított össze magának a forradalom történéseiről. A forradalom 19. századi historikusait többek között L. Blanc, A. Tocqueville, az orosz N. I. Karejev (a 18. századi francia parasztságról írt monográfiát) és J. Michelet képviselték. (Érdekes, hogy az Archives Nationales tudós osztályvezetőjét, az 1789-es forradalom legelső szaktörténészét 11 G.-H. Montgaillard: Histoire de France depuis la fin du règne de Louis XVI jusqu'à l'année 1825. Párizs, 1827.