Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Vadász Sándor: Marx mint történetíró 1225
MARX MINT TÖRTÉNETÍRÓ 1227 Mindezek után a szerző abban látja feladatát, hogy feltárja Marx történeti ismereteinek forrásait, felvessen néhány kérdést eminenter történeti munkáival kapcsolatban, végül felvázolja történeti érdeklődésének alakulását. Marx történelmi ismereteinek forrásai Barát és ellenség egyaránt elismerte, hogy Marx óriási mennyiségű ismeretre tett szert olvasás útján, s az is köztudott, hogy ő nem tudott közömbös maradni olvasmányai iránt, erről tanúskodnak gyakori széljegyzetei, bejegyzései és aláhúzásai, mindmegannyi becses forrás azok számára, akik Marx könyvtárának különös sorsát kutatják. Az érdeklődés e könyvtár összetétele, a könyvek további útja, hovatartozása iránt egészen a századfordulóig vezethető vissza. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a legutóbbi időkig csupán a könyvtár ún. orosz részlegének a keletkezését, darabjainak sodródását sikerült többé-kevésbé megnyugtatóan tisztázni, előbb az illegális orosz szociáldemokrácia egyes képviselői, 1917 után a szovjet kutatók nem kis erőfeszítéseinek köszönhetően. A gyakorta idézett híres mondás — habent sua fata libelli - hatványozottan érvényes ugyanis Marx könyvtárára, a szovjet szerzők egyöntetű véleménye szerint ez utóbbinak szomorú sors jutott osztályrészül. Az 1920-as években a moszkvai Marx—Engels Intézet, (az IML elődje) D. B. Rjazanov vezetésével, kezdeményezte az e célra irányuló kutatásokat. Az intézet megbízásából B. Nyikolajevszkij Berlinbe utazott, és a német szociáldemokrata párt könyvtárában katalogizálta azokat a műveket, amelyek megítélése szerint egykor Marx és Engels könyvtárához tartozhattak. Ugyanő az évtized végén tanulmányt is írt ezekről a könyvekről.101 Ebből kitűnik, hogy Marx halála után, 1884 elején, Eleanor lánya és Engels P. L. Lavrovnak adta át az orosz könyvek egy részét, de ez alkalommal semmilyen jegyzék nem készült erről az állományról. Lavrov halála után ez a párizsi Turgenyev-könyvtárba, innen pedig a prágai orosz könyvtárba került át, valamikor az 1920-as évek derekán. A másik részt továbbra is Engels őrizte. Halála óta, saját könyveivel együtt, a német szociáldemokrata párt könyvtárának tulajdonát képezte. Az átvételkor készült jegyzék nyomtalanul eltűnt, csakúgy, mint a könyvek jó része. Bizonyos műveket más könyvtáraknak adtak át. A kötési munkálatoknál gondatlanul jártak el, egyes esetekben levágták a lapok szélét s velük Marx széljegyzeteit, amelyek ily módon örökre elvesztek a kutatás számára. Nyikolajevszkij a német szociáldemokrácia akkori helyzetéveljelesül megfelelő számú értelmiségi káder hiányával, valamint azzal magyarázza ezt a részben gondatlanságot, részben hozzá nem értést, hogy a német szociáldemokratáknak akkor túlságosan sok feladatot kellett megoldaniuk. Később Rosa Luxemburg érdeklődött a beérkezett müvek iránt, de ő katalogizálással érthetően nem foglalkozott. 1900—1901-ben Berlinben tanuló orosz diákok segítségével hozzákezdtek az orosz részleg rendezéséhez. Az idő tájt még több száz, ha nem több ezer könyv állt a polcokon és a szobákban felhalmozva, de Nyikolajevszkij az 1920-as években már csak 200-300-at talált meg belőlük. A fasiszta korszakban elszenvedett üldözések és pusztítások következtében megsemmisült, illetőleg külföldre került a német szociáldemokrata párt igen gazdag levél- és könyvtára. 1 °B. Nyikolajevszkij: Ruszszkie knyigi v bibliotyekah K. Marksza i F. Engelsza. In: Arhiv Marksza i Engelsza. T. IV. Moszkva-Leningrád, 1929.
