Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
MARX ÉS AZ ANGOL, BELGA MUNKÁSMOZGALOM (1877-1883) 1213 angol értelmiségi Marx-tisztelő, a humán értelmiségi klasszika-filológus, történész Belfort Bax, s a volt természettudós, egyben költő és színikritikus Edward Aveling, s amely lap „életébe" szervesen bekapcsolódott Marx leánya, Eleanor is. Természetes volt, hogy e havonként megjelenő folyóirat „nem ment el" szótlanul Marx halála mellett. Marx halála utáni első számban részletet közöltek „A tőke"-ből, a májusi számban pedig megjelent Eleanor tollából az a rövid Marx életrajz - ami azután sok más szocialista orgánumba is többféle formában átkerült79 — s ami már egykor „téma volt", a kortárs szocialisták, barátok levélváltásában.8 0 A Marx-gondolatok terjedése azonban természetesen nem merült ki ezzel a To-Day hasábjain. Ugyanezen évfolyamban Bax a novemberi számban tért ki „a modern forradalom" kifejtése során annak a marxi gondolatnak taglalására, hogy a régi társadalmi rendszer „leghatalmasabb forradalma" magának a kapitalizmusnak terjedése. A To-Day 1883-as évfolyamában Eleanor még egy másik cikket is megjelentetett, amelyben ugyancsak Marx „hitelét" állította helyre egy olyan támadással szemben, amelyben egy „kritikusa" azt kísérelte meg bizonyítani, hogy Marx „olvasatlanul", felszínesen nyúlt egy témához. Eleanor e korai, a halál másnapján keletkezett bírálatra apja jegyzeteire támaszkodva frissen meggyőző cáfolatot adott.81 Érdemibbnek tűnik a To-Day hasábjain az a vita, kritikai ismertetés, amikor az első „hivatásbéli" közgazdász angol egyetemi tanár nagyobb munkájában már Marxot is bekapcsolta, sőt végeredményben igen előkelő helyen kapcsolta be a „korszellem" áttekintésébe. A professzort Rae-nek hívták, s noha szemléje szerfelett kritikus volt, Marx jelentőségét kétségtelenül jól felismerte. S nem kevésbé érdekes, hogy Rae könyvét ugyancsak kritikusan a kor induló munkásmozgalmának egy vezető alakja, H. Champion ismertette. Rae megállapította, hogy amikor könyvének első fejezeteit írta, a szocializmus gondolata még teljesen idegenül csengett az angol fülek számára, „de most a levegő már telve van a szociáldemokrácia, keresztényszocializmus, államszocializmus és mindenféle szociális szentimentalizmus és miszticizmus kiáltásokkal. Szocialista egyesülések születnek a városokban és az egyetemeken; szocialista előadások hangoznak el, ... és már most több szocialista orgánum, havi és hetilap jelenik meg, amelyeket nagy ügyességgel vezetnek".82 Rae mindezt még egy gondolattal egészítette ki - ami valóban angol (és részben még francia, de egyáltalán nem közép-európai) jelenség volt, nevezetesen, hogy „e lapok munkatársai között olyan írók vannak, akiket általában igen magasra értékelnek". Rae nem nevezte meg őket, s az elismerést jelezve is mindjárt igyekezett ezt lefokozni azzal, hogy az illetők az elismerést nem politikai írásaikkal vívták ki. Rae nyilvánvalóan W. Morrisra, az akkor már elismert költőre, műfordítóra és sokoldalú képzőművészre, W. Crane-re, az ismert grafikusra, G. B. Shawra avagy Avelingre utalt, akik valamennyien valóban rendszeresen megszólaltak ekkor a különféle szocialista orgánumokban. Rae számvetése így az első komoly angol polgári mérlegelések közül való, s ennek az elemzésnek éppen megint az angol munkásmozgalmat illetően további két érdekes gon-7 9 A cikk egy részét magyarul 1. a Politikai Főiskola Közleményei, 1983.1. sz. ' "Eleanor cikkére többek között Lafargue reagált 1893. májusi levelében Engelsnek. (Friedrich Engels - Paul et Laura Lafargue Correspondence. I. к. Paris, 1956. 117. 81 Eleanornak ezen cikkéről Lafargue még elismerőbben nyilatkozott. (Uo.) * гН. H. Champion: Rae's contemporary socialism. To-Day, 1885. május. 230.
