Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
MARX ÉS AZ ANGOL, BELGA MUNKÁSMOZGALOM (1877-1883) 1205 Ezen ismertebb összefüggések mellett azonban lényegesebbnek látszik, hogy az 1870-es évek végén, az 1880-as évek elején nagyon is élő tömegmozgalom állt a radikális agrárreform mögött, ami nemcsak a nincstelenné vált ír agrárnépességre támaszkodott, hanem Angliában és Skóciában is kibontakozott. A mezőgazdasági munkásoknak ekkor már élő és hatásos szervezete volt, amelynek képviselői megszólaltak a szakszervezetek évi kongresszusain, és az ír Földligával együtt a politikai és szociális radikalizmusnak fontos pillérét alkották.4 1 Míg Marx és Engels sokszor ha bizonyos kritikával, de mégis nagyobb megértéssel szemlélte, követte nyomon részint „a bázison" kialakuló munkás tömegmozgalmakat, annál élesebb kritikával illették az erős angol szakszervezetek élén álló vezetőket. Ez különösen jól megfigyelhető a Labour Standard Shipton nevű szerkesztője esetében, aki inkább „alkalmi jövevény" Marx és Engels angol kapcsolataiban, s akitől éppen ezért jóval kevesebbet vártak. Pontosan tudták, Shiptonnak komoly súlya van az angol szakszervezeti mozgalomban funkcionálisan is, s azért is, mivel külön munkáslappal is rendelkezi^, amelyben Engels ekkor még rendszeresen megszólalt. Csakhogy Engels ezt a fórumot viszonylag könnyű szívvel adta fel, amikor azt tapasztalta, hogy egyfelől cikkeibe érdemileg belenyúlnak, megnyirbálják, másfelől, amikor úgy ítélte, a lap összjellegén vajmi keveset változtat az ő néhány cikke. „S itt találkozunk Engels sommás értékelésével, amely tömörsége mellett is árnyalt. Engels így írt Marxnak: „a politikai részben pedig ±, de túlnyomóan gladstonista". S mindjárt így folytatta: „A visszhang, amely egy-két számban ébredni látszott, ismét elaludt."42 Vagyis Engelst ekkor is az foglalkoztatta, hogy mennyiben sikerül a munkások szélesebb körével kapcsolatokat teremtenie. Ugyanitt, ebben az összefogott és kevéssé optimista áttekintésben Engels így zárta gondolatait: „A brit munkás éppenséggel nem akar továbbmenni, az eseményeknek kell felrázni őt, az ipari monopólium elvesztésének."4 3 így, noha - mint Engels és Marx sorai bizonyították, a Labour Standardnak ilyen irányú tevékenységével több mint szkeptikusak voltak - a korabeli Angliában a lapnak mégis voltak értékei, ha ezeket nem is a marxi mérce alapján lehet értékelni. A Labour Standard hetilapot a londoni szakszervezetek szövetsége, vagyis az elitmunkások szervezetei jelentették meg. Végeredményben a Labour Standard pontosan annak a munkás-szociális reformszemléletnek adott hangot, amely már a fábiánusok színrelépése előtt is hatott a munkásmozgalomra, amely nem határolta el magát a liberálisoktól, de ugyanakkor a kontinentális fejlődésvonulatoktól élesen eltérően, jóval határo-41 Delahaye idézett cikk. Ennek a tételnek korlátai is vannak, Cole szerint az agrárszegénységet ekkor még nem lehetett a modern monopoltőke ellen mozgósítani. (G. D. H. Cole: Chartist portraits. London, 1941. 242. 41 Marx-Engels Művei. 35. к. 17. A Marx—Engels-féle értékelésekkel összevetendő Harneyé, aki 1881. május 20-án írta Engelsnek: a liberális párt darabokra törik, „de nincs sok reményem", mivel úgy látta, a munkásvezetőket a „manchesteri szellem" tölti el, csak a parlamentbe akarnak bejutni, méghozzá liberális függésben. (The Harney Papers. I. m. 294-295.) 4 3 Uo. - Megjegyzendő, hogy amíg Engelsnek megjelentek cikkei a Labour Standardben, voltak régi elvbarátai, akik külön gondoskodtak arról, hogy e cikkekre felhívják fiatal követőik figyelmét. (Я. Coltins-C. Abramsky: Kari Marx .. . i. m. 303.) Marx londoni környezetéről beszámol, érdekes részleteket közöl az ekkor Londonban élő Karl Kautsky is: Friedrich Engels' Briefwechsel mit Kari Kautsky. Wien, 1955.18-34.
