Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
1204 JEMNITZ JÁNOS téről", sőt arról is tanúskodtak: tisztában voltak azzal is, hogy a feszültség „robbanásveszélyes" lehet. A Nineteenth Century idevágó írásait azonban talán még inkább áthatotta az a liberális-demokrata szellem, hogy a feszültség és a nyomor a további reformok segítségével még csökkenthető. E folyóiratban a munkásság helyzetéről szóló igen alapos, sok adatra támaszkodó szociográfiai írások George Howell tollából származtak. Howell ezekben az években lép fel a liberális párt jelöltjeként a parlamenti választáson (és bukik meg). A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Howell ugyanakkor szorgalmasan kilincsel a liberális párt vezetőinél, hogy nyújtsanak támogatást a liberális párt égisze alatt működő Labour Representation League-nek, majd e kísérlet meghiúsulása után az 1878-ban hasonló céllal induló National Liberal League-nek. Howell mindkét próbálkozása zátonyra futott, s egyik liga sem tudott komoly munkásbázist szerezni.3 7 Az angol radikális progresszív csoportosulások és a munkásmozgalom találkozásának, összefogási kísérleteinek egyéb területei is voltak.3 8 Ezek közé tartozik a későbbi történeti fejlődés „eltüntető" hatására ma már alig-alig számon tartott agrárradikalizmus vonulata. Ismeretes ugyan Henry George munkája, s az is, hogy a „georgizmus"-nak ekkoriban szinte valamennyi ország radikálisaira, sőt munkásmozgalmára hatása volt, s érthetően ez még fokozottabban állt Angliára, ahol George írásainak teijedése előtt nem állt semmiféle nyelvi akadály. Ismeretes Marxnak a georgizmusról alkotott véleménye, és az is, hogy a földek államosításának ekkor népszerűvé váló elgondolásáról ekkoriban fejtette ki, hogy az mennyiben marad radikális polgári követelés, s miért nem antikapitalista jellegű.3 9 Az elméleti munkák megjelenése és marxi kritikájuk azonban természetesen ezúttal sem esett teljesen egybe a tömegek, sőt még a radikális mozgalmak kisebb tömegeinek reagálásával sem. így az 1860-as évek végén alakult meg az a „Land and Labour League", amely a földek államosításának alapkövetelésével együtt néhány más radikális követelést is támasztott: így a progresszív adók, a bankok államosítását, és a kötelező, ingyenes állami oktatás bevezetését, a nemzeti adósságok, az állandó hadsereg megszüntetését, és a nyolcórás munkanap törvényes bevezetését. Vagyis a Land and Labour League egy sor „általános polgári radikális" reformkövetelés mellett kifejezett munkásvédő intézkedéseket is sürgetett: a két Internacionálé közötti időben a nyolcórás munkanap ügyét is felkarolva.40 A programpontok megfogalmazása mellett persze nem érdektelen az sem, hogy kik is tömörültek ebben a szervezetben. Ami a tagságot illeti, a kérdés rejtély marad, de a vezetők között a következő neveket találjuk: George Odger, Benjamin Lucraft, John Hales, John Weston, Thomas Mottershead — valamennyien az I. Internacionálé Főtanácsának tagjai, akik ha időről időre szembe is kerültek Marxszal, valamennyien megismerkedtek vele, hosszabb-rövidebb ideig hatása alá is kerültek. 31F. M. Leventhal: George Howell and Victorian Working Class Politics. London, 1971. 3 8 Egy ilyen összefogó kapocs volt a Reynolds Newspaper, amelyben szakszervezeti vezetólc (így Howell többször) is megszólaltak, munkás-szociális hírek jelentek meg - s a napilap radikális volt. 39 MEM. 35. к. 177,185-186. 4 0 V. Delahaye: Le Mouvement de la nationalisation du sol en Angleterre La Revue Socialiste. 1881. január 20.
