Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
MARX ÉS AZ ANGOL, BELGA MUNKÁSMOZGALOM (1877-1883) 1203 általa gyűlölt whigek számára. Labouchère szerint ugyanis a demokraták „nem sarkallnak arra, hogy az emberek arról álmodozzanak, hogy az emberek között lehetséges az abszolút gazdasági egyenlőség", majd bekövetkezett a kritikus pont, ahol maga is érezte a belső ellentmondást, amikor így írt: „sőt azt sem szeretnék, hogy megsértsék a tulajdonjogot, noha éppenséggel óhajthatnák, hogy határt szabjanak a kevesek ezen jogának, amikor az magába foglalja azt, hogy ez a sokaknak ártalmára van." Labouchère itt kifejezetten már osztály, rétegérdekek jelentkezésével érvelt, amikor megjegyezte: „mi sem természetesebb, hogy a toryk és whigek, a nagybirtokosok és a milliomosok" ellenzik a demokratikus reformokat. Majd így folytatja: „mi, demokraták, tudjuk, hogy a demokrácia nagy változásokkal jár, s azért örülünk elkövetkeztének, mert kívánjuk ezeket a változásokat. Mi tudjuk, hogy a kézművesek és a mezőgazdasági munkások a politikai és társadalmi problémákat friss szemlélettel közelítik majd meg, s értéküknek megfelelően fognak róluk ítélni." S a gondolatsor logikus következményeként a demokrácia tényleges továbbépítését szorgalmazta — a parlamenti demokrácia kiépítése terén. A radikálisoknak demokratikus, sőt szociálisan demokratikus nyitására jellemző, hogy a Fortnightlynak ezen márciusi száma közölte A. C. Swinburne-nek azt az írását, amit Louis Blanc emlékének ajánlott. Persze az ajánlás kevéssé nyerhette volna el Marx tetszését, hiszen e szociális aspektus a marxi kritériumok szerint nagyon is elmosódó volt. Marx többnyire csak bírálta Blanc-t, s ha Blanc vállalása a Fortnightly hasábjain pozitív is volt, mégis egyúttal mutatta, hogy a Fortnightly leghaladóbb radikális demokratái is még mily messze álltak Marxtól. A Fortnightly szemléinek azonban van még néhány más vonulata is, ami figyelemre méltó, s kapcsolódik a kor „szocializmus-feltérképezéséhez" és így közvetve vagy közvetlenül Marx helyének kijelöléséhez. Egy hónappal Marx halála után a Fortnightly hasábjain nagyobb körkép jelent meg „az európai terrorról", amelynek alapjául a franciaországi merényletek, a spanyol Mano Negra tevékenysége szolgált. A cikk szerzője végeredményben az anarchistákat és a kollektivista szocialistákat különböztette meg.3 s Az esetlegesebb európai szemlékkel szemben a Fortnightly még Marx élete utolsó hónapjaiban érdekesebb cikket közölt arról, ami Marxot közvetlenül is foglalkoztatta: az egyiptomi angol katonai intervenció, majd Egyiptom angol leigázásának angol radikális és munkás visszhangjáról. A lap világosan érzékeltette, hogy a munkások, s közöttük egyik legszervezettebb erőként a mezőgazdasági munkások, kifejezetten elítélően szólaltak meg e háborúról.36 Mindez megint csak azt bizonyította, hogy még a külpolitikában is a hivatalossal szemben — ellenközvélemény is kialakult. S ugyancsak még Marx életében a másik liberális folyóirat, a Nineteenth Century szintén közölt cikkeket a munkáskérdésről, illetőleg a szociális nyomorról. A szemlék természetesen itt sem Marx szellemében készültek, de a munkás-szociális kérdés, jelenlé-3 s Emile de Laveleye: The European Terror. The Fortnightly Review, 1883 április. -Megjegyzendő, az angliai szocializmus úttörésének egyik legismertebb, legjobb korai történetírója, Max Beer hangsúlyozta (aki még a kortársakkal találkozott), hogy Beesly-ék jóakarata, és a szerkesztők liberalizmusa ellenére a lapban az igaz marxista interpretációkat tudatosan hárították el - még Beesly ilyen ismertetését is. (M. Beer: Fifty years of international socialism. London, 1935.) 3t Burt, Thomas: Working Men and War. The Fortnightly Review 1882 november. (Burt személye fontos: egyszerre képviselő és szakszervezeti vezető.) 2*
