Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
MARX ÉS AZ ANGOL, BELGA MUNKÁSMOZGALOM (1877-1883) 1201 elbocsátások még súlyosabban, közvetlenül érintették a szakszervezeteket, így a szervezett munkások 25%-a maradt munka nélkül.2 5 Természetesen ez önmagában kedvező helyzetet teremtett a radikalizálódásra, s mint Marx valamivel később, 1882 januárjában megjegyezte, sokféle, sokarcú radikalizálódásra vezetett, ami „arra készteti jelenleg a brit fllisztert, hogy meg akarjon tudni egyet s mást a szocializmusról".26 Ezen a talajon 1880—1881-ben egy sor radikális klub, munkásszervezet alakult,27 amelyek többnyire nem váltak ugyan országosakká, átütő erejűekké, de már szocialista gondolatokat is népszerűsítettek. 1880-tól jelent meg a The Radical с. hetilap is, amelyről Marxnak jó véleménye volt,2 8 s amely Marxot is meg akarta nyerni munkatársnak. Ez is azt tanúsítja, hogy Marx munkáskapcsolatai kiszélesedőben voltak. A „szélesebb" munkáskapcsolatoknak ekkor is az Angliában dolgozó ír munkások képezték egyik tömegbázisát. Ismert, hogy Marx már az 1860-as években is mennyire fontosnak tekintette az ír munkásokkal való kapcsolatokat. Ezek 1880-188l-ben újra elevenek voltak, mind Marx és a szocialista irányban tájékozódó ír munkásvezetők,2 9 mind az új radikális klubok és az írek között.3 0 Marx és Engels levelezését forgatva, 1881 nyarán még inkább a mindennapok margójára tett részmegjegyzésekkel találkozhatunk. így Marx 1881. augusztus 9-i, Engelshez írott levelének megjegyzése is még jellegzetesen erősen múltbanéző. A rövid két sorban két névvel találkozunk, Beeslyével és Weilerével. Mind a kettőhöz a „nagy napok", az I. Internacionálé időszakára visszanyúló kapcsolat, barátság fűzi; mindketten radikális értelmiségiek, sőt Weiler kifejezetten szoros értelemben véve is szocialista. A kétsoros utalás Marx elégedetlenségét juttatta kifejezésre,31 amely „a családon belüli" butaságokra vonatkozott. Az angol szocialista progressziónak mindvégig, újra és újra változó összefüggések között, de szinte örök problémája maradt nemcsak a munkásmozgalom és a szocialista gondolatok találkozásának megvalósítása, hanem az értelmiségiek megnyerése is. Az 1880-as évek kezdetén ez óhatatlanul azt követelte, hogy a liberálisok (illetve kisebb részt a tory radikálisok) oldaláról elvonva nyeijék meg őket a szocialista gondolatoknak. Ami a liberális orientáltságú értelmiségieket illette, ezek körében ekkor nagyon sokféle irányzat élt tovább: hajdani chartistáké, owenistáké, keresztényszocialistáké és harcos ateistáké. 25 G.C. Roberts: L т.; V. E. Kunyina: i. m. 399. 16 Marx-Engels Művei. 35. k. 244. 21 G. D. H. Cole: British Working Class Politics. 1832-1914. London, 1941. 84-85. "Uo. "Lásd Eleanor Marx 1881. február 27-i levelét erről Wilhelm Liebknechthez. (Wilhelm Liebknecht: Briefwechsel mit Karl Marx und Friedrich Engels. The Hague, 1963. 428-429.) Ugyanekkor Marx másik leánya, Jenny küldött jegyzeteket az ír kérdésről férjének, Charles Longuet-nak, aki azután George Clemenceau lapjában, a La Justice-ben ír cikksorozatot az ír kérdésről s annak szociális összefüggéseiről. (Tudvalevő, hogy Longuet ekkor a Justice belső szerkesztőségének tagja volt.) Eleanor „ír-állásfoglalásaihoz" vö. Y. Kapp és H. Wessel idézett életrajzait. Eleanor a To-Day és a Progress hasábjain is többször érintette e témát. 3 ° Magyar nyelven erről lásd: A. L. Morton: Az angol nép története, valamint Jemnitz János: Az angol Szociáldemokrata Föderáció kialakulása. (1881-1883). A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv, 1983. Bp., 1982. Továbbá: G. D. H. Cole: i. m. 79-86. 31 Marx-Engels Művei. 35. k. 15. 2 Századok 1983/6
