Századok – 1983

FOLYÓIRATSZEMLE - Butler Anne M.: Katonai rövidlátás: a frontier és a prostitúció 1178

FOLYÓIRATSZEMLE 1179 Az 1865-öt követő években az Egyesült Államok katonai vezetésének figyelme egyre inkább nyugatra irányult. A Mississippin túli, gazdaságilag ígéretes, roppant térségek megbízható pacifíkációjához nagy létszámú katonaságra volt szükség; itt elsősorban a Mexikó felőli feltételezett fenyegetésre kell gondolni, valamint az akkor még javarészt az indián törzsszövetségek uralta végtelen földek veszélyeire. A felduzzasztott hadsereg előretolt állásai az egyre szaporodó erődök voltak, az általuk ellenőrzött és biztosított terület képezte a nyugat felé állandóan terjeszkedő „frontier"-t. A határhelyőrségek („frontier garnisons") sajátos közösségek voltak. Állományuk veszedelmes és megerőltető szolgálatot látott el a legcsekélyebb kényelmi létesítményeket is nélkülöző erődökben, amelyekben a tisztikar drákói eszközökkel igyekezett fenntartani a fegyelmet. A leírhatatlanul zord életkörülmények közé kényszerült, kezdetleges szállásokon összezsúfolódott katonák tömegei a társadalmi kapcsolatteremtés minden lehetőségétől el voltak vágva, és ide kell érteni szexuális igényeik kielégíthetésének a végletekig korlátozott voltát is. Természetesen a helyőrségekben mindig éltek nők is, legkiváltképpen a tisztek, altisztek feleségei, családja („army wives"), akiket az amerikai köztudat sajátos nimbusszal övez, és akik a legsivárabb és a legreménytelenebb körülmények közepette is kitartottak férjeik mellett, megteremtvén számukra az otthon melegét, vagy legalább annak illúzióját. Számos forrás eszményítetten mutátja be a helyőrségi életformát, mint például Percy M. Ashburn orvos ezredes, vagy éppen a legendás Custer tábornok felesége naplójában. Mrs. Custer egyenesen gáláns és lovagias katonákról ír, akik között a legtökéletesebb biztonságban érezhette magát. A valóság azonban erősen eltért a Mrs. Custer rajzolta idilltől, és súlyos feszültségekkel volt terhes. Noha a hivatalos katonai írások általában igyekeznek megkerülni, a garnizonokban mindenütt ott voltak a prostituáltak is, és a „gáláns" katonák egyikét egy tisztfeleségnek agyon kellett lőnie, hogy az erőszaktételtől megmenekülhessen, mint az egy hadbírósági anyagban olvasható. Az elfojtott szexualitás számtalan bűnügy forrása volt szerte a frontier mentén. A frissen és hevenyészetten települt városok mulatóinak látogatóit prostituáltak várták, akik részben a katonai szállítmányokkal és menetoszlopokkal együtt hódították meg a Nyugat térségeit, részben pedig a délről felszivárgó mexicanók, illetve a környéken lakó bennszülöttek asszonyai és leányai közül toborzódtak. Számtalan hadbírósági eljárás anyagát képezik a katonák szolgálatmulasztásai részegeskedés és legfőképpen bordély látogatás miatt. Speed hadnagy például 1867-ben a legállatiasabb részegség állapotában gyakorlatilag meztelenül vonult be állomáshelyére, Fort Union-ba a közeli, egyébként a közkatonák számára is tiltott bordélynegyedből, sőt a hadseregből való kitaszítása után oda is tért vissza. Hasonló vádakkal a katonák tömegei mellett számtalan tisztet is illettek. Ezek az esetek azonban a katonaság melletti prostitúciót jelentették. A katonai vezetés a bordélyokat jobb híján eltűrte, noha — éppen a nemi betegségek járványszerű elharapózásának következtében - igyekezett tőlük távol tartani a hadsereg állományát. Az első bekezdésben említett nashville-i eset is mintha azt sugallná, hogy Morgan tábornok intézkedésére voltaképpen csak a legénység egészségi állapotának érdekében került sor, nem pedig a bérhölgyek jelenlétének ténye miatt. Volt azonban a prostitúciónak egy olyan ága is, amelyet soha nem ismertek el, ez pedig a hadseregen belüli prostitúció, melynek „anyagát" pedig a hadsereg szervezeti szabályzata biztosította. Már 1816-ban engedélyeztek „tábori nőket, ápolónőket, mosónőket", noha századonként csak négyet; 1869-ben azonban már minden tizenkét katonára juthatott egy „mosónő", éspedig szervezetszerűleg. Ez nem jelentette ugyan azt, hogy minden mosónő vagy ápolónő szükségszerűen teljesített volna egyéb szolgálatokat is, azonban a kereslet óriási volta nyilvánvalóvá tette a kínálat megjelenését is. Az egészségügyi vizsgálati jegyzőkönyvek mindenesetre igen nagy számban említenek rejtélyes jogállású nőket, akik a helyőrségekben tartózkodtak, sátrakban, avagy külön barakkokban, és számosról megjegyzik, hogy noha valamiféle illetményt is húznak, igen rossz hírűek. A prostituáltak némelyike szépen fejlett vállalkozói szellemről tett tanúbizonyságot, mint például egy bizonyos „Coloured Susan" a wyoming-i Phil Kearny erődben. Ö pálinkát főzött, likőrt gyártott, gyümölcspástétomot árult, egyéb vonatkozásokban pedig „tartózkodási helyiségét bordélyházként üzemeltette". Melegágyai voltak a prostitúciónak a kantinok is: sok esetben maga a kantinosnő állt a betérők szolgálatára, máskor azonban — a szolgálati szabályzatba egyébként nem ütközően — egy-két, vagy több „szolgálóleányt" tartottak, akiket legalábbis így vetettek állományba. A szexuális elzártság különös eseteket is eredményezett. A Dakota Territory-n települt Fort Meade-ben tíz esztendőn át élt egy bizonyos Mrs. Nash, aki egy egész sor katonának volt a felesége,