Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Butler Anne M.: Katonai rövidlátás: a frontier és a prostitúció 1178
1178 FOLYÓIRATSZEMLE egyformán ambicionálták a sikert, egyformán opportunisták és anyagiasak voltak, és nem érezték semmi szükségét adott politikai rendszerük megváltoztatásának. Csak ilyen emberek voltak alkalmasak a háború előtti évek politikáját uraló nagy pragmatista pártok vezetésére, miközben számos párt váltotta egymást a politikai porondon. A kis, számos kérdésben a hagyományostól eltérő felfogást valló, néha abolicionista színezetű párt, mint pl. a Szabadság Párt vagy a Szabadföld Párt, Északon bizonyos sikereket is arattak, Délen azonban semmi lehetőségük nem volt, ellentétben a mindkét oldalon közel egyenlő erőkkel rendelkező Demokrata és Whig Párttal. Az ezen időben az ország élén álló politikusok szinte kivétel nélkül ebből a két pártból jöttek egészen az 1850-es évek közepéig, amikor a rabszolgaság fölötti viták közepette, létrejött a Republikánus Párt. A két nagy kormányzó párt országos méretű volt, követői az államszövetség mindkét részében megtalálhatók voltak. A pártok döntését az 1840-es években még nem a területi, de hatalmi szempontok befolyásolták, míg a választott tisztségviselők pártjuk általános érdekeinek megfelelően adták le szavazatukat. Az ötvenes években tapasztalható először, hogy számos kérdésnél a döntéshozók területi állami hovatartozása fontosabb, mint az országos pártérdek, de a rabszolgaság kérdésében nézeteik ekkor sem ütköznek. Hasonló helyzetet találunk egy szinttel lejjebb, az államok vezetésének területén is. Ami pedig a legalsó szintet, a megyei és városi vezetést illeti, azok mind Északon, mind Délen szinte a megszólalásig hasonló problémákkal viaskodtak, és gyakorlatilag ugyanolyan megoldásokra jutottak. Ami pedig a háttérben irányító gazdasági erőket illeti, azok az ország mindkét részén a kis, zárt gazdasági-pénzügyi érdekcsoportok és befolyásos szervezetek voltak. Hogy Dél végül is valóban premodern, prekapitalista társadalom volt? Olyan, amilyennek régebben leírták, és amilyennek Marx is tartotta? Pessen véleménye szerint, a legújabb kutatások eredményeinek fényében, a rabszolgaságnak kapitalizmustól idegen meglétével együtt Dél legalább annyira magán hordta a klasszikus kapitalizmus jegyeit, mint Észak, amelynek gazdaságát nemcsak kiegészítette, hanem komoly befolyást gyakorolt az államszövetség bel- és külpolitikájára is. összefoglalójában Pessen professzor arra a véleményre jut, hogy a két igen hasonló társadalmat nem a ténylegesen meglevő - számos esetben alapvető - különbségek, sokkal inkább a hasonlóságok, a hasonlóan „önző érdekek fordították szembe egymással és vezettek az amerikai történelem legszörnyűbb háborújához". Ha eredményeivel esetleg vitatkozunk is, a tanulmány régi előítéleteket segít feloldani arról, hogy sok kérdést új megvilágításba helyez. Ezekért, valamint imponáló jegyzetapparátusáért, az elmúlt időszak historiográfiai termésének gondos áttekintéséért, és könnyed, olvasmányos stílusáért érdemes kézbe venni. (The American Historical Review Vol. 85. No. 5 1980,1119-1150. о.) Cs. К. Gy. ANNE M. BUTLER: KATONAI RÖVIDLÁTÁS: A FRONTIER ÉS A PROSTITÚCIÓ 1863. július 8-án John Newcomb kapitány Idaho nevű hajójára Morgan tábornok parancsára száztizenegy nashville-i prostituáltat szállítottak azzal az utasítással, hogy vigye őket valamely távolabbi városba az Ohio mentén. Erre azért volt szükség, mert a nashville-i helyőrség prostituáltjai körében a nemi betegségek oly mértékben elharapóztak, hogy a katonaság állóképességét erősen veszélyeztették. Az Idaho kikötőről kikötőre vándorolt, ám hiába házalt különös rakományával; végül visszatért Nashvffle-be. Odüsszeiájának költségeit ugyan nagy nehezen - két év múlva - megtérítette a hadügyminisztérium, a hajón azonban, mint Newcomb kapitány keserűen megállapította, mindörökre rajta ragadt a nem túl hízelgő „úszó bordély" gúnynév. Ezzel a tragikomikus epizóddal indítja tanulmányát Anne M. Butler, a Washington D. C.-beli Gallaudet College professzora, és a továbbiakban a hadsereg és a prostitúció összefonódását elemzi a polgárháborút követő mintegy két és fél évtizedben.
