Századok – 1983

FOLYÓIRATSZEMLE - Pessen; Edward: Mennyire különbözött egymástól a polgárháború előtti Észak és Dél? 1176

FOLYÓIRATSZEMLE 1177 gyapottermelésre irányuló befektetésekben látják, és nem veszik észre, hogy éppen ez, lévén a gyapot a nemzetközi kereskedelemből a legtöbb hasznot hozó terméke az Egyesült Államoknak, tette lehetővé, hogy Dél jelentős arányban járuljon hozzá a nemzeti jövedelem növeléséhez az adott időszakban. Ezzel szemben, szögezi le Pessen, manapság egyre inkább hódít, hála az új kutatási eredményeknek, az a vélemény, hogy a polgárháború előtti Dél gazdag, virágzó, terjeszkedő társadalom volt, melynek gazdasági nyereségessége bátran összevethető az egész országéval. Északon valóban inkább ipari létesítményekbe és kereskedelembe fektették pénzüket az emberek, de csupán a jó profit reményében, és legkevésbé sem azért — mint ahogy azt számos munka sugallja —, hogy majdan, fejlettebb hadiiparuk és infrastruktúrájuk segítségével megnyerjenek egy háborút. (Pl. a vasútvonalak jórészt a déli gyapotszállítás útvonalainak figyelembe vételével, annak meggyorsítására épültek.) A két gazdaság természetesen nem volt és nem is lehetett egyforma, írja Pessen professzor, de a meghatározó érdekek, ezek megvalósításának útjai és módjai igen-igen hasonlítottak egymásra. Az anyagi javak elosztása terén Észak és Dél között nagy aránytalanságok találhatók, de elosztásuk a két országrészen belül szinte teljesen azonos, illetve hasonlóak az aránytalanságok. Bár alaposabban megvizsgálva a problémát kitűnik, hogy Délen nagyobbak a különbségek, már csak azért is, mert a nagybirtok földje magában többet ért, mint a kis gazdaságoké, és az ültetvényeken eleve több — a vagyoni helyzetet döntően meghatározó - rabszolgát tartottak. (A háborút megelőző évtizedben a déli fehér populációnak mindösze 20—25%-a volt rabszolgatartó. Ezeknek fele öt vagy annál kevesebb rabszolgával rendelkezett. A rabszolgatartók egytizedének volt húsz vagy annál több rabszolgálja, míg száz, vagy több négert csak a rabszolgatartók egy százalékának a fele mondhatott magáénak.) Dél városiasodását is sok kritika érte. Tény, hogy ezen a téren messze lemaradt Északtól, de meglévő városai jelentősen fejlődtek, és minőségileg nemigen maradtak el a Mason-Dixon-vonal túlsó felén lévő testvéreiktől sem szervezetileg, sem politilailag, sem gazdaságilag vagy kulturálisan. A két terület a társadalmi mobilitás mértékét tekintve is nagyon hasonló. Sokan és sokat emlegetik ugyan, a valóságban azonban ez mind Északon, mind Délen hasonlóan csekély volt, ha létezett egyáltalán. A földrajzi mobilitás lehetősége mindkét oldalon nagy volt, és ezt nagyon sokan, bár kevés gazdasági eredménnyel, kihasználták. (Tíz év alatt az összlakosság fele elköltözött előző lakhelyéről.) A társadalmi hierarchia mindkét országrészben élesen differenciált. Délen az ültetvényes státus, Északon a kereskedői a társadalmi ideál. Az igazán döntő különbség társadalmilag is a rabszolgaság jelenléte, és ezt már a kortársak is érezték, hiszen már a polgárháború előtt elterjedt vélemény volt, hogy az igazi ellentét a déli államokban nem a gazdagok és szegények, hanem a fehérek és feketék között van. E vélemény igazát a későbbi események teljesen igazolták. Pessen ezután politikai oldalról vizsgálja a címben felvetett kérdést. Leszögezi, hogy a polgárháború előtti amerikai politika ismét a kutatás homlokterébe került. Ez annál is fontosabb, mivel az, hogy egy adott politikai rendszer hogyan és milyen célokért működik, fontos kulcs a vizsgált társadalom jellegének megismeréséhez. A 19. század közepén az amerikai politikai rendszer formálisan mindenütt demokratikus volt. Bár akadtak kivételek, és léteztek bizonyos korlátozások is, ezek azonban mindkét országrészben föllelhetők, és nagyjából hasonló meggondolásokból születtek. (Pl. a négerek nemcsak Délen, de -kevés kivétellel — Északon sem szavazhattak.) Általánosságban azonban kétségtelenül elmondható, hogy alkotmányos szinten a háború előtti Észak és Dél egyaránt demokratikus és republikánus volt. A társadalmakra sok más mellett az is igen jellemző - uja Pessen —, hogy honnan és milyen módon, honan és milyen embereket választ tisztségviselőnek. Az elmúlt száz évben a kutatás hatalmas mennyiségű adatot dolgozott fel az Egyesült Államok polgárháború előtti területeinek tisztségviselőiről és politikusairól. Az eredmény, a különböző hivatali szinteken természetesen különböző társadalmi indíttatású és anyagi helyzetű embereket mutat. Az állami és szövetségi tisztségviselők szemben a megyei és városi vezetéssel a társadalom leggazdagabb és legmegbecsültebb rétegeiből kerültek ki. Mégis viszonylag kis társadalmi és vagyoni különbségek találhatók a kormányzat különböző szintjein tevékenykedő férfiak és az amerikai politikát meghatározó pártok jelöltjei között. 1830-1850 között akár Északot, akár Délt vesszük figyelembe. Talán még a közel egyenlő anyagi lehetőségeknél is fontosabb azonban, hogy ezek az emberek, legyenek akár New Jersey, akár South Carolina polgárai,