Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Pessen; Edward: Mennyire különbözött egymástól a polgárháború előtti Észak és Dél? 1176
1176 FOLYÓIRATSZEMLE tették, melyek elvesztésével anyagilag és fizikailag is képtelenekké váltak volna társadalmi helyzetük megtartására. Mindezek a tényezők együttesen eredményezték tehát azt a fonák helyzetet, hogy a látszólag -és gyakorlatilag - társadalmi-politikai mozdulatlanságba dermedt Poroszország legkonzervatívabb rétege, a junkerek, egy adott esetben nagyobb rugalmasságról tettek tanúbizonyságot, mint a liberálisabb amerikai Dél egyébként társadalmilag sokkal mozgékonyabb és nyitottabb, polgáriasultabb ültetvényes rétege. A junkerek ugyanis 1848/49-ben, az abszolút monarchia összeomlása idején - saját társadalmi és gazdasági státusuk védelmében - meg merték kockáztatni, hogy politikai engedményeket tegyenek (s ezek következtében voltaképpen átmentették magukat az alkotmányos monarchiába is), míg egy hasonló hevességű politikai konfrontáció a Dél ültetvényeseit, egyéb alternatíva híján, az öngyilkos polgárháborúba sodorta. (The American Historical Review. Vol. 85. Nr. 4. 1980. október. 779-808. о.) Cs. F. EDWARD PESSEN: MENNYIRE KÜLÖNBÖZÖTT EGYMÁSTÓL A POLGÁRHÁBORÚ ELŐTTI ÉSZAK ÉS DÉL? Ujabb történeti munkák más megvilágításba helyezik a kérdést — kezdi tanulmányát Edward Pessen professzor (The City University of New York): az „Észak" és „Dél" meghatározás egy igen összetett valóságos képet leplez el és kölcsönöz egységet az életben soha és sehol nem homogén területeknek. Mivel azonban az amerikai történelem talán legizgalmasabb kérdése a „Miért tört ki a polgárháború? ", előbb-utóbb minden kutató szembenéz a problémával. A Mason-Dixon vonal két oldalán elterülő civilizációkról folyó százados vita számos értelmezést eredményezett, melyek hol a különbözőségeket, hol a hasonlóságokat hangsúlyozták vagy hangsúlyozták túl. Ha össze akarjuk vetni a két országrészt, nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet, hogy minden egyidejű társadalom bizonyos értelemben emlékeztet a másikra, noha számos vonásban igencsak eltérőek lehetnek. A legjobb az lenne, ha képesek lennénk pontosan meghatározni azokat a pontokat ahol a hasonlóságok és eltérések kritikussá válnak, valamint a hasonlóság és nem hasonlóság egyensúlyának természetét, amely eldönti, hogy két adott társadalom „alapvetően" hasonló-e vagy sem. Mivel ezt nem tudjuk megtenni, és mivel óhatatlanul is minden kutató mást és mást tart összevetésre érdemesnek, ezért, állítja Pessen, minden erre irányuló kísérlet alapvetően szubjektív. Ennek ellenére a szerző megpróbálja újravizsgálni a régi kérdést, mégpedig a három alapvető oldal: a gazdasági szerkezet, a társadalom és a politika oldaláról. Pessen megállapítja, hogy mind Észak, mind Dél elsődlegesen agrárjellegű terület volt. Mindkét oldal erősen specializált, nagymértékben önellátó termelést folytatott. A legendák Észak tisztaszívű és -kezű idealista farmerjeiről és Dél szibarita ültetvényes arisztokratáiról sohasem is voltak igazak. A polgárháború előtti Dél gazdaságának legmeghatározóbb és azt Északtól leginkább elválasztó jelensége a rabszolgaság: „különleges intézmény" volt. A rabszolgaság Északon sem volt ismeretlen egy ideig, de ott ez csak kis számú embert érintett, és csak igen csekély mértékben befolyásolta az északiak életmódját és gondolkodását. Az északiak túlnyomó többségükben elismerték és elfogadhatónak tartották ezt az „intézményt", de engedékenységük nem törölte el az országrészek között fennálló e legfontosabb különbséget. Mindenesetre az ezen kérdésben a területek között fennálló viszony erőteljesen rávilágít a két terület kölcsönös egymásrautaltságára. E „különleges intézmény" gazdaságosságáról és természetéről, a rabszolgák valós emberi és anyagi helyzetéről már sok vita folyt, és sok, ellentétes vélemény alakult ki. Az azonban jól dokumentálható tény, hogy a néger rabszolgák, valamint Észak és Dél fehér munkásai között a gazdasági különbség sokkal kisebb volt, mint ahogy régebben feltételezték. Délt a történészek általában elő-kapitalista társadalomnak írják le, az ipari fejlődés hiánya miatt. Ez - ti. az ipari fejlődés Északhoz képest óriási lemaradása, néhány elszánt ültetvényes minden erőfeszítése ellenére - kétségtelen tény. Dél későbbi vesztének fő okát sokan az egyoldalú, csak a
