Századok – 1983

FOLYÓIRATSZEMLE - Bowman; Shearer Davis: A polgárháború előtti Dél ültetvényesei és a 48-as forradalmak előtti poroszországi junkerek az összehasonlítás tükrében 1174

1174 FOLYÓIRATSZEMLE gyarmati központokként funkcionáltak, miközben a Dél egyre mélyebbre süllyedt a gazdasági függőség tekintetében. A déli városok gyűjtő és elosztó központokként szolgáltak az Észak központjai felé a kies visszaáramló termékek és szolgáltatások számára. Ez a rendszer korlátozta a tőkefelhalmozást a régióban, amely viszont csökkentette a lehetőségét annak, hogy a régió túllépjen a gyarmati gazdaságon. Valójában ahogy a nemzetgazdaság fejlődött a polgárháború után, úgy zsugorodtak viszonylagosan a déli városok az északi (nemzeti) partnereikhez viszonyítva. Az északi beruházók csak addig ösztönözték a déli régió gazdasági fejlődését, amíg az növelte a nemzetgazdaságon belüli dominanciájukat. A polgárháború után a déli vasutak északi ellenőrzése pl. gyors és jövedelmező átruházást jelentette a régióba és a légióból. A polgárháború előtt azonban a helyi beruházók uralták a déli vasutak igazgatóságait. 1870-ben az északiak a déli vasútigazgatóknak csak 19%-át tették ki. 1880-ra arányuk elérte a 37%-ot. 1900-ban, amikorra olyan pénztó'kések, mint J. P. Morgan megerősítették és újraszervezték a nemzeti vasúthálózati rendszert - az északi pénzemberek ellenőrizték az 5 fő déli vasútvonalat és 60%-a a vasútigazgatóknak északi volt. (The American Historical Review, 1981 december, 1009-1034) T. L. SHEARER DA VIS BOWMAN: A POLGÁRHÁBORÚ ELŐTTI DÉL ÜLTETVÉNYESEI ÉS A 48 AS FORRADALMAK ELŐTTI POROSZORSZÁGI JUNKEREK AZ ÖSSZEHASONLÍTÁS TÜKRÉBEN Amióta csak „Angliából átplántált vidéki úriembernek" (country gentleman) kezdték nevezni magukat az akkor még gyarmat Virginia nagybirtokos ültetvényesei, híveik és ellenfeleik mindig is szívesen hasonlították össze őket Európa feudális arisztokráciájával. Elsőként P. Kolchin volt az, aki az 1861 előtti Oroszország pomescsikjaival vetette őket össze, később azonban mindinkább a keletporoszországi junkerek kerültek az érdeklődés előterébe. Ez a tanulmány új szempontot kíván szolgáltatni ahhoz az amerikai történészek közötti vitához, mely a polgárháború előtti Dél konzervativizmusának megítélésével kapcsolatban folyik. Louis Hartz pl. mellőzni igyekszik az ültetvényesek és általában a rabszolgapártiság ideológiájának konzervatív voltát, és azzal érvel, hogy Amerikában hiányoztak a feudális hagyományok, mint a konzervativizmus legfőbb forrásai, az amerikai Dél számtalan szállal kapcsolódott az Egyesült Államok liberális tradícióihoz, és egyáltalán a Dél társadalmát tipikusan középosztály-jellegű, kapitalisztikus társadalomnak tekinti. Eugene D. Genovese ellenben az ültetvényesek „őseredeti" konzervativizmusa mellett érvel, a déli államok társadalmát prekapitalista jellegűnek tartja, melyre a „patriarkális" jellegű rabszolgatartás volt a jellemző. A vitában a két tábor csupán abban ért egyet, hogy az ültetvényes társadalom nem lehetett egyszerre kapitalista jellegű és eredendően konzervatív. E tanulmány szándéka éppen ennek a lehetőségnek a felvetése. A vizsgált időszak az amerikai oldalon az 1819/21-es Missouri-válságtól a polgárháború kitöréséig terjed, míg a porosz junkervilág vizsgálatának időhatárai a Stein-Hardenberg-féle 1807-es reformok és az 1848/49-es forradalmak, amelyek a személyi függés utolsó maradványait törölték el Poroszországban. Az ültetvényes és a junker valódi értelmében nem annyira földesúr, hanem inkább „gentleman farmer" — úri farmer. Nem csupán a bérlőik által fizetett bérekből és járadékokból éltek, de gyakorlatilag maguk is gazdálkodtak, illetve állandó felügyeletet gyakoroltak gazdaságuk felett. Az Elbától keletre fekvő porosz tartományok junkerei a 19. század közepére átlagosan 1300-1400 acre-nyi ún. „Rittergut" (junkerbirtok) fölött rendelkeztek, ugyanazon időben az átlagos amerikai ültetvényes 300-1000 acre-nyi föld birtokosa volt. Igen fontos a különbség a junkerek és az ültetvényesek, mint társadalmi csoportok között a szociális mobilitás: az ültetvényessé válás - elméletileg, de gyakorlatilag is - sokkal nagyobb tömegek számára volt elérhető, mint a junkerek közé való emelkedés: erre gyakorlatilag csak a 19. század közepe felé nyílt lehetőség.