Századok – 1983

FOLYÓIRATSZEMLE - Goldfield; David R.: A városi Dél: egy regionális keret 1173

FOLYÓIRATSZEMLE 1173 reformokat. Az amerikai Dél azonban az ültetvényesek sajátja volt, sajátos társadalmi berendezkedéssel, saját kultúrával, autonóm gazdasági rendszerrel, melynek képviseló'i szükségszerűen fogtak fegyvert világuk megmentéséért. Nem volt más választásuk — véli P. Kolchin. (The American Historical Review. Vol. 85. No. 4. 1980 október. 809-827. о.) Cs. F. DA VID R. GOLDFIELD: A VÁROSI DÉL: EGY REGIONÁLIS KERET A tanulmány egy regionális keretet javasol a városi Dél tanulmányozására. Feltételezve, hogy Dél egy régiónak felel meg, a regionális különbségek tényezőinek elkülönítése szükségszerű bevezető lépés különösképpen ezen tanulmány - a városfejlődés elemzése szempontjából. Legalább 3 általános tényező jellemezte a Dél történeti fejlődését: az agrátjelleg, a faj és a gyarmati rendszer. Ezek az elemek megjelentek más amerikai régiókban is, de kombinációik jellege és folytonosságuk alapján a déli légióban megkülönböztető jellegűek és ebből adódóan a déli városokban is. A déli városokban a 19. sz.-ban az élet szorosan a mezőgazdasági ciklusokhoz kötődött. Itt sajátos hangsúlyt nyert az a tétel, hogy „a vidék városiasodása maga után vonja a város másodlagos falusiasodását". A városiasodás már a polgárháború előtt megindult Délen. Azonban nagyobb méretű városok nem fejlődtek ki. 1860-ban a 4000 lakosnál kisebb városok sokkal inkább jellemzőek voltak Délre, mint bármely más régióra. A polgárháborút követő időszakban a déli városi rendszer fejlődése egyre jobban tükrözte a mezőgazdasági fő terményektől való növekvő függőségét a Dél gazdaságának. 1860-ban a lakosság 9,6%-a lakott városokban, s ez az arány 1880-ra csak 12,7%-ra nőtt. A magas fokon városiasodott Északkeleten ugyanezen időszakban a városi lakosság aránya 35,7%-ról 50,8%ra nőtt. Minél inkább a monokultúrás főtermények termelése jellemezte a Dél mezőgazdaságát a polgárháború után, annál inkább tipikussá vált a kis város. A gyapottermesztés számos várost teremtett, azonban ezek mérete erősen korlátozott volt e növény csekélyebb feldolgozási és értékesítési hálózat-igénye miatt. 1850-ben Dél városi lakosságának 68,7%-a élt 25 000 lakosnál népesebb városokban, 1880-ban viszont már csak 48,1% volt, bár közben a városlakók aránya összességében nőtt. A települési szerkezet, a városok átalakulásával kapcsolatban egyesek a „falusiasodás" (rurbanisation) kifejezéssel jellemzik a folyamatot. Bár az agrár jelleg és értékek hatása a déli városfejlődésre nem kellően tisztázott, néhány javaslatot meg lehet kockáztatni. Az agrár Dél alappillérét a család és vallás jelentette. A család a magja a déli társadalomnak, s ennek kötelékein belül zajlott le minden érdemleges dolog. A déliek nemcsak hitték, de gyakorolták is a „magánbosszú jogát". A polgárháború után a vallás, mint a déliek fő kulturális támasza jelent meg és elválaszthatatlanná vált a városi élettől. A déli városi, sőt még nagyobb városi egyházakat is majdcsak úgy lehetne jellemezni, mint átültetett falusi intézményeket. A vallási szemléletmód kihatott a déli városok szociálpolitikájára is, s így az oktatás fejlesztésére is. 1902-ben pl. egyetlen déli város sem költött a nemzeti átlagnak megfelelő összeget (4,37 dollár/fő) oktatásra. Legtöbbjük az országos átlag egyharmadát - kevesebb mLit felét költötte e célra. A gyarmatosítás gyarmati hatalmat fejez ki. A 18. sz.-ban a britek képviselték e hatalmat, a 19-20. sz.-ban pedig az Észak képviselte és képviseli ezt a hatalmat. A nemzeti gazdaság fejlődése, mely az 1840-es évektől New-York körül kezdett központosulni, a regionális specializáció olyan típusát kényszerítette Délre, amely napjainkig fennmaradt. Dél, mint a nyersanyagok termelője és esetenként a feldolgozója, folytonos gazdasági függőségben volt és van Északhoz viszonyítva. Észak nemcsak az ipari termékek miatt, hanem mindazon pénzügyi, hitel, jogi, számviteli és üzemi szolgáltatások tekintetében is abszolút dominanciával rendelkezik, s ezek a szolgáltatások a nemzetgazdaság működésének alapvető feltételeit jelentik. A városok az „eszközei" a nemzetgazdaságon belüli területi kapcsolatoknak és megszabják az általános gazdasági jellegét az adott régiónak. így a városok regionális