Századok – 1983

FOLYÓIRATSZEMLE - Kolchin; Péter: A szolgaság védelmében. Az amerikai rabszolgaság és az oroszországi jobbágyság apológiája 1760-1860 között 1171

1172 FOLYÓIRATSZEMLE a parasztnak jobb és biztonságosabb az élete az alávetettségben, mint az esetleges szabadságban; az orosz nemes legfőbb joga, hogy földesúr legyen, legfőbb kötelessége pedig, hogy jó földesura legyen minden tekintetben reá szoruló jobbágyainak. Nagyon figyelemre méltó, hogy az alávetettek és uraik közti patriarkális viszonynak az amerikai Délen is igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. G. Fitzhugh, J. H. Hammond, Thornton Stringfellow és mások szintén kijelentették, hogy a rabszolgáknak, mint osztálynak, bánásmód, ellátás stb. tekintetében messzemenően jobb a helyzete, mint a világ bármely más részében a szabad munkásoknak. Mindazonáltal a rabszolgatartók túlléptek a faji indíttatású érveken, és társadalmi argumentumokat igyekeztek felsorakoztatni; ezek között a legfigyelemreméltóbb talán az volt, hogy a rabszolgaság a fehérek szabad társadalmának alapja. A rabszolgaanyagnak „adódott" négerek felhasználása tulajdonképpen mentesíti a fehérek társadalmát a feszültségektől, mivel ez a magasabbrendű társadalom, mint minden magasabbrendű társadalom, az alávetettek — és alacsonyabbrendűek - munkakényszerén alapul, s így, a rabszolgák munkája révén a fehérek jelentős százaléka megszabadulhat az alávetettségbe kerülés rémétől. Érdekes megfigyelni, hogy míg Oroszországban, ahol úr és alávetett között nem volt etnikai különbség, a jobbágyság védelmében mégis szinte a faji érveket hangoztattak a nemesek, míg Amerikában, a demokratikus hagyományok földjén, egy bizonyos „noblesse oblige" szemléletet fejlesztettek ki a rabszolgatartó rendszer mellett érvelők, összességében megállapítható: mind Amerikában, mind Oroszországban valójában csak a szavakkal játszottak, és a saját rendszerüket tartották az alávetettség legenyhébb változatának, amely már nem is alávetettség talán. Szolgaság és szolgaság között éppúgy van különbség, mint szabadság és szabadság'között - állították, s lehet szolgaság, amely humánusabb és kedvezőbb lehet, mint a szabad állapot. Körülbelül a 19. század első évtizedéig egyébként mind Oroszországban, mind az amerikai Dél államaiban az volt az uralkodó nézet, hogy az emberek egyenlősége merő fantazmagória. Csakhogy a szigorúan hierarchikus orosz társadalom viszonyai között ez sokkal kevésbé volt feltűnő álláspont, mint az Egyesült Államokban; az emancipáció nemesi ellenzéke Oroszországban a tervezett reformokból fakadó zűrzavartól tartott csupán, és a jogegyenlőséget mindössze a főhatalommal szembeni engedetlenség forrásának tekintette. Amerikában azonban a rab szolgaságpárti ideológusoknak egyszerre kellett támadást indítaniuk a francia felvilágosodás és Jefferson eszmerendszere, az egész haladás ellen. G. F. Holmes már a „fourierista, proudhonista, szabadszerelem- és absztinencia-párti" Északot egyenesen az abolicionizmus romlottságával terhes eretnek veszedelemnek tekintette, mely elnyeléssel fenyegeti a hagyományos értékrend utolsó védbástyáját, a rabszolgatartó Délt. Amikor 1857-ben II. Sándor cár nyilvánosságra hozta elhatározását, a nemesség széles tömegei legfeljebb zúgolódtak, ám elfogadták a reformokat. Ennek a magyarázata gazdasági-társadalmi-demográfiai-faji sajátosságokban rejlik. Az orosz nemesség ugyanannak a népnek a fia volt, mint jobbágyai hatalmas tömege, ez utóbbiakhoz képest azonban számszerűleg elenyésző kisebbséget alkotott, nem úgy, mint a déli államokban, ahol a fehérek és a négerek közt áthághatatlan faji választóvonal húzódott, és az ültetvényesek a déli társadalom alapvető, politikai, kulturális, gazdasági szempontból domináns részét képezték, sőt gyakorlatilag magát a társadalmat jelentették, a négerek viszont egyszerűen kívülállóknak számítottak. A jobbágyfelszabadítással Oroszországban társadalmi helyzet szempontjából vajmi kevés változás történt: a nemesek nemesek maradtak, a parasztok pedig parasztok, a rabszolgafelszabadítás azonban lehetetlen helyzettel kecsegtetett: a szabaddá tett négerek meghatározhatatlan és kategorizálhatatlan tömegének egyszerűen nem volt helye a fehér társadalom keretei között. Nagyon fontos szempont még az is, hogy az orosz reformok felülről, a központi hatalom kezdeményezéséből terjedtek, és a nemesség, mely feudális kötöttségei révén tökéletesen függött a főhatalomtól, nem is volt abban a helyzetben, hogy tevőlegesen cselekedjék a számára lényegében amúgy is csak átmeneti gazdasági nehézségeket hozó reformok ellen. Az abolicionista mozgalom és támadás azonban intervenció volt az ültetvényesek szemszögéből; egy homlokegyenest ellenkező alapállású világ nyílt támadása a rabszolgatartó rend egésze ellen, s a tradicionális Dél teljes gazdasági, társadalmi, kulturális létének elpusztításával fenyegetett. Az orosz világ parasztvilág volt, csekély számú, önállótlan, kezdeményezésre képtelen nemesi réteggel, amely, mert mást nem tehetett, elfogadta a központi kormányzat által kikényszerített