Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
TANULMÁNYOK Ágh Attila KÖZÉPKORI „ELMARADOTTSÁG” ÉS MODERN „ALULFEJLETTSÉG” A harmadik világgal foglalkozó szakirodalom tekintélyes része visszanyúl a 15—16. század történelméhez, amelyben nemcsak a kialakuló világkapitalizmus centmmában váltak el egymástól az elmaradottság és a fejlődés alternatívái, hanem egyúttal a világkapitalizmus perifériáján is elváltak egymástól az elmaradottság” és „alulfejlettség’ alternatívái. A világkapitalizmus úgy alakította ki az egész emberiség egységes világtörténelmét, hogy a korábban meglévő fejlődésbeli különbségeket a világrendszer struktúrájának alapvető jellegzetességévé tette, vagyis mind nagyobb és nagyobb ellentmondást teremtett a rendszer centruma és perifériája között. így váltotta fel világtörténelmileg a periférián a viszonylagos elszigeteltségben kialakult fejlődésbeli „elmaradottságot” egy olyan új típusú folyamat — a világkapitalizmusban való egyoldalú, elnyomorított és függő fejlődés —, amelyet a harmadik világ szakirodalma „underdevelopment”-nek nevez, amit megfelelő magyar kifejezés híján „alulfejlődésnek” jelölök. Az „elmaradottság” és az „alulfejlettség” kontrasztja végigvonul a harmadik világ szakirodalmán, egymásra nem redukálhatóságuk többé-kevésbé általánosan elismert. Több évtizedes vita folyik azonban arról, hogyan váltak el egymástól a „középkori elmaradottság” és a „modem alulfejlettség” útjai a 15-16. századtól kezdve. Tanulmányunk erre az elméleti-elmélettörténeti problematikára koncentrál, s ezért itt nincs módunkban ennek a hosszú korszaknak egyes történelmi kérdéseinek tárgyalásába belebocsátkozni. Hasonló tudatos lehatárolást jelent, hogy a feudalizmus-kapitalizmus átmenete és a harmadik világ külön-külön is hatalmas szakirodalmából csak a „középkori elmaradottság” és a „modern alulfejlettség” folyamatait konfrontáló művekkel, interdiszciplináris áttöréssel foglalkozunk.1 E kérdésfelvetés fontosságát interdiszciplináris, mindkét szakirodalmat megtermékenyítő jellege adja, sőt világos gyakorlati-politikai jelentősége is van a gazdaságitársadalmi fejlődési stratégiák meghatározásában. A harmadik világ szakirodaimában és közvéleményében ugyanis még mindig erőteljesen jelentkezik az ötvenes-hatvanas években oly divatos polgári modernizációs elméletek hatása, amelyek a feudalizmus (ill. általában a prekapitalista társadalmi formák) felbomlásának és a harmadik világ jelenlegi fejlődésének párhuzamát az unilineáris fejlődéselv jegyében tárgyalták. Ez a komparatív statika — mint Hobsbawm kimutatta — áltörténelmi jellegű, valójában azonban inkább történelmietlen ' Az elmaradóttság-alulfejlettség szembeállításával és az externalista-internalista irányzatok vitájával kapcsolatos elméleti kérdéseket Andre Gunder Frank és a homogén világkapitalizmus elmélete (Valóság, 1980/6) c. tanulmányunkban igyekeztünk összefoglalni. 1
