Századok – 1983

FOLYÓIRATSZEMLE - Calvert; Karin: Gyermekábrázolások amerikai családi portrékon 1670-1810 1168

FOLYÓIRATSZEMLE 1169 fejlődést a ruházat is hangsúlyozta. Eleinte a fiúruha alig különbözött a lánytól, esetleg a gallér volt nagyobb, vagy más apró részletek tértek el, de elvesztette minden nőies jellegét, és egyre férfiasabbá vált. 1750 előtt a portréfestők még háttérként sem ábrázoltak gyermekjátékot, gyermekbútort, de még iskolakönyvet sem adtak a modell kezébe. A gyerekben egyszerűen az eljövendő felnőttet látták, és így a gyermekkor egy kinőhető hátrány volt. Ebben az időben a képek tanúsága szerint a fiúk gyermekkora úgy hétéves koruk körül fejeződött be, mert ekkor kezdtek felnőttruhát hordani. Később, a 18. század közepe táján már kezdték ábrázolni az átmenetet a gyermek- és a felnőttkor között, sőt 1750 és 1770 között már tipikus gyermektárgyakat, például babát is megfestettek. A gyerekkor tartamáról és tartalmáról szóló nézetek a 18. század végén teljesen megújultak. A fokozódó mobilitás csökkentette New England patriarkális elszigeteltségét. A megnövekedett életkor, a gyermekhalálozások csökkenése stabilizálta a családot, a családi életet. A ruhadivat megváltozása mutatja először az új irányt. Már más ruhát hordtak a gyerekek, mint a nők, így már nem kapcsolták össze a gyerekességet a nőiességgel, a nőket és a gyerekeket önálló, de még mindig alávetett csoportnak tüntették fel. A nők és gyerekek közötti különbséget hangsúlyozta az az új szokás is, hogy a gyerekek más, sem férfiak, sem nők által nem hordott hajviseletet kaptak. Ez a frizura meghatározott egy bizonyos korcsoportot, nemre való tekintet nélkül. Azzal, hogy elválasztották a nőiességet a gyerekességtől, lehetőséget adtak a fiúknak, hogy másfajta, a férfiak által nem viselt, de férfiasabb ruhákat hordjanak már hároméves koruktól. így elkülönítve a fiúkat a nőktől, lányoktól és kisgyermekektől, ez a viselet egyforma figyelmet biztosított viselője nemének és korának. Ezzel legalább 3 tisztán elhatárolható korcsoportra osztotta a fiúkat. 3-4 évig gyermekruhát, utána kb 6 éves korig az ún. fiúöltönyt, majd 4-5 évig még a némileg megváltoztatott felnőttruhát hordták. 1770-től a családi csoportosulások ábrázolása is megváltozott. Egyre gyakrabban örökítették meg a családokat együtt. Ennek két oka is volt: egyrészt mert megváltozott a vélemény a családról, másrészt mert egyre több festő tudott összetettebb csoportképeket festeni. De még mindig nem találkozhatunk több generáció együttes ábrázolásával; a tipikus megoldás: a fiatal szülők, kisgyermekeikkel. Más lett a háttér is. Eddig a monumentálisabb jeleneteket, kertet, függönyöket, esetleg oszlopokat kedveltek, ebben az időben már gyakrabban alkalmazták a realista megoldásokat, pl. szobabelsőket. Ekkor kezdték el ábrázolni az apa és fia bensőségesebb kapcsolatát is. A portrék bizonysága álapján a szerző szerint 1670 és 1800 között legalább 4 fontos változás ment végbe az amerikai családfelfogásban. 1. A gyerekkor hossza megváltozott. 1670 körül a fiúk hosszú ruhát hordtak, míg felnőttnek nem tekintették őket, vagyis férfiruhát nem kaptak. A lányok szinte észrevétlenül nőttek fel. 1770 körül azonban a fiúábrázolások már legalább 3 korszakot különböztetnek meg, míg a lányok gyermekkora 12 éves korukig tartott. 2. A családon belüli csoportosulások is legalább kétszer megváltoztak. Először csak két csoport volt, a nadrágot viselő férfiak és fiúk, és a többiek, a nők és a kisgyerekek. 1750 és 1770 között az első csoport szétválik, már megkülönböztethetőek a serdülő korú fiúk. 1770 után a második, az alávetett csoport is felbomlik, így a család már hat határozottan elkülönülő részre bomlik. A hierarchia összetettebb lett, de még mindig a félj áll a csúcsán. 3. A gyerekkor felfogása is megváltozott, sokkal szabadabb, természetesebb kép alakult ki róluk, elválasztották a gyerekességet a nőiességtől, és a gyerekeket sem tartották már miniatűr felnőttnek. 4. Végül megjelent a család együtt és egységesen. Egyre gyakrabban rendeltek a festőktől olyan képeket, melyen együtt látható az egész család. Az ilyen portrék azontúl, hogy hűségesen ábrázolták a személyeket, megmutatták a család belső életét is. Az a tény, hogy a függetlenségi háború után óriási igény mutatkozott az ilyen képek iránt, jól mutatja - írja a szerző, hogy Amerikában is ráébredtek a család egységének fontosságára. (The William and Mary Quarterly, Vol 39., No. 1. January 1982. pp. 87-113.) B. B. 17 Századok 1983/5