Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - A kereszténydemokrácia Nyugat-Európában (1944-1958) (Ism.: Szigeti Péter) 1165

TÖRTÉNETI IRODALOM 1167 visszhangra találva a hivő dolgozók köreiben. Az antifasiszta koalíció felbomlása, a 47-48-as fordulat, a polgári és a népi demokrácia erőinek konfrontációja politikailag jobbra vitte a kereszténydemokráciát. Mérsékelte szociális reformprogramját, lemondott a piacgazdálkodás és a monopolkapitalizmus bírálatáról, s fokozatosan áttért (1948-1958 között) az állam-monopolkapitalizmust kiépítő, illetőleg körülményeinek megfelelő neoliberális gazdaságpolitikára. Ez a fordulat a demokratikus, kispolgári és dolgozó rétegek politikai képviseletétől a tulajdonosi és tőkés osztály érdekeinek képviselete felé mozdította el a kereszténydemokráciát. Ma már nyilvánvaló — de az eseményeket egyidejűleg megítélő és értékelő néptömegek számára aligha volt az, s ezért a divergencia az osztályjelleg és a tömegbázis között -, hogy a demokrácia és a szociális reformok nem a kapitalizmust a maga egészében, hanem csak a monopolista - állammonopolista struktúraváltást érintették. A kereszténydemokráciát régi keletű antiliberális szoüdarizmusa különösen alkalmassá tette az újkeletű „szociális piacgazdálkodás" bevezetésére: a magán tőkés verseny ösztönzése mellett az állami beavatkozás módszereinek alkalmazására, és bizonyos szociális szempontok érvényesítésére. Gergely Jenő tanulmányának további része értékes hozzájárulás a jelenkori politikai ideológiák természetének jobb megértéséhez is: bemutatja a kereszténydemokrácia politikai ideológiájának doktrinális oldalát, a pragmatikus politika dezideologizálódását és válságjeleit. (66-85. old.) A kötet ezt követő tanulmányai az egyes pártoknak a nemzeti fejlődés keretei között végbement konkrét jellegzetességeit vizsgálják. így a Democrazia Cristiana - amely a legerősebb és legsikeresebb ilyen párt a világon - útját Horváth Jenő mutatja be. Az antifasiszta nemzeti egységkormánytól ennek felbomlásáig, majd a centrizmus éveiben (1948-1953), végül az olasz állammonopolkapitalizmus kifejlődésekor (1953-1958) kísérhetjük végig a DC tevékenységét. Szemben a DC tartós sikereivel - bár a 70-es évtizedtől a középbal kormányzási formula válsága tapasztalható - a francia MRP a hatvanas évek derekára végleg szétesett, s e pártnak még foszlányai sem maradtak a felvilágosodás nemzetének talaján. Gazdag Ferenctől olvashatunk e negatív mérlegről, és e szétesés mögött ható összetett okrendszerről. Sajátos helyzetből - a háború utáni négyhatalmi megszállás (1944 -45) „kényszerkoalíciós" (Osztrák Néppárt, szociáldemokraták, kommunisták) körülményeiből - rukkolt előre az „osztrák csoda" (1953—57) gazdasági sikereinek részbeni következményeként a Néppárt, s két évtizeden át volt megszakítás nélkül részese a hatalomnak. Ezen időszakok történéseinek bemutatására Madaras Éva vállalkozott. Végül, de nem utolsósorban, szólnunk kell a két nyugatnémetországi keresztény pártról: a Keresztény-Demokrata Unióról és a bajorországi Keresztény-Szociális Unióról, mint amelyek tevékenysége nagyban kihatott a német tőke reorganizációjára és előretörésére, s melyekről Farkas László, ill. Kiss J. László írtak önálló tanulmányokat. A kötet jelentős érdeme, hogy túlmegy a párttörténetírás közvetlen feladatán, s felvillantja a háború utáni nyugat-európai politikatörténet néhány fontos aspektusát is. A tanulmányok forráskezelése korrekt. Jórészt idegen nyelvű munkákat és a rendelkezésre álló magyar irodalmat is felhasználva dolgoztak a szerzők. így jelentősen támaszkodnak a kommunista történészek, politológusok és sajtó elemzéseire, értékeléseire. Esetenként pedig jelölték a különféle pártálláspontok eltérését, ezzel is segítve az olvasó jobb eligazodását. Szigeti Péter