Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Milnyikov; A. Sz.: Osznovü isztoricseszkoj tipologii kul'turü (Ism.: Niederhauser Emil) 1161
TÖRTÉNETI IRODALOM 1161 befolyást. G. Ju. Harcijeva a szlovák nemzeti megújulás szlovák historiográfiáját elemzi, Vaj an sky és Hodza tevékenységéig visszanyúlva. Rapant felfogásával szemben hangsúlyozza, hogy az 1848-as magyar forradalom félfeudális jellege ellenére nem volt helyes a szlovák vezetők részéről a szembefordulás. A marxista szlovák történettudományt különböző tanulmánykötetek és monográfiák alapján tárgyalja, rámutat az egyre finomabb, sokoldalúbb értékelésre, amely elsősorban a szlovák-cseh viszony terén jutott új eredményekre. V. A. Djakov és N. P. Mityina arról számol be, hogy a pekingi 2.senmin Zsipao 1978 januárjában három számban is foglalkozott a 19. századi lengyel történelemmel, egyértelműen szovjetellenes éllel. Marian Turski a Polityka április 8-i számában válaszolt, ezt a választ ismertetik. Bármilyen hosszúra is nyúlt ez a tartalmi ismertetés, alkalmasint még mindig nem adott kellő képet arról a sokrétű információról, amelyet ez a kézikönyvnek is tekinthető kötet nyújt. Remélhető, hogy ezt a kötetet továbbiak követik. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a második tematikai részt érdemes bővíteni, az első vonatkozásában pedig az alapok megtörtént felvázolása után időről időre a további fejleményekről, kongresszusokról hírt adni. Problematikusnak látjuk ebben a sorozatban a harmadik tematikát, amely csak részben kapcsolódik az első kettőhöz, jószerivel más keretben is elképzelhető, mai formájában, ha pedig szélesebb áttekintést ad, alig különböztethető meg a második tematikától. Az itt ismertetett kötet azonban mindenképpen hasznos tájékoztatást nyújt, talán még a hazai kelet-európai kutatásokra is serkentőleg hathat. Niederhauser Emil A. Sz. MILNYIKOV: OSZNOVÜ ISZTORICSESZKOJ TIPOLOGII KULTURÜ Leningrad, 1979, Leningradszkij gosz. insztitut kul'tuni im. N. К. Krupszkoj, 94 1. A KULTÚRA TÖRTÉNETI TIPOLÓGIÁJÁNAK ALAPJAI Alekszandr Szergejevics Milnyikov a kelet-európai nemzeti újjászületés és a korai nemzeti kultúra szakértőjeként ismert nálunk is, összefoglaló munkái mellett a cseh nemzeti megújulásról írt könyvei már jelezték, hogyan értelmezi a kultúrtörténet sokat vitatott és értelmezett fogalmát. A leningrádi kulturális főiskola számára írt tankönyvében most a marxista klasszikusokra alapozott szélesebb elméleti összefogást állított össze a kultúrtörténet alapkérdéseiről. Először az egyetemes kultúrtörténet tárgyát határozza meg, a szokványos felosztást anyagi és szellemi kultúrára megkérdőjelezi. Inkább felsorolja a kultúra történetébe tartozó jelenségek sorát: 1) a tudományos és technikai gondolkodás, a közoktatás, a könyv és a vele járó tevékenységek, ezek együttesen tudományos és műszaki kultúrának nevezhetők, 2) az irodalom, a művészetek, a népi alkotások különböző formái, amit együttesen művészeti kultúrának szokás nevezni, 3) az emberek szakmai és mindennapi tevékenysége, amit talán köznapi kultúrának lehetne nevezni. Vagyis, tehetjük hozzá, a kulturális tevékenység, alkotás és ennek produktumai egyaránt. Rögtön felvetődhet a szerző szerint az ellenvetés, hogy akkor a kultúrtörténet voltaképpen csupán számos részdiszciplina együttesének tekinthető. Ezzel szemben Milnyikov éppen azt fejti ki, hogy a kultúrtörténetet a történésznek kell megírnia, nem egyszerűen más tudományok eredményeit összegezve, hanem éppen a kultúrát mint a társadalom fejlődésének egyik síkját kell szintétikusan vizsgálnia. Nagyon érdekes azoknak a módszereknek a kifejtése, amelyeket a szerző szerint az egyetemes kultúrtörténet alkalmazhat. Kiindulásként a szinkronikus módszert jelöli meg, amely egy adott időmetszetben vizsgál különböző kultúrákat, és valójában csak egyik határesete a nagy hagyományokkal rendelkező történeti összehasonlító módszernek. A kulturális jelenségek bonyolult volta miatt került az utóbbi időben előtérbe a strukturális-funkcionális módszer, amely a jelenségeket összetevőikre bontja, s azután feltárja a köztük lévő kapcsolatokat, hierarchiát és kölcsönhatásaik módját. Ezeknek az összetevőknek a viszonya a történeti folyamat során állandóan változik. Strukturális 16»
