Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szlavjanovedenije i balkanisztika za rubezsom (Ism.: Niederhauser Emil) 1159

1160 TÖRTÉNETI IRODALOM Csehszlovákiában a második, amely a szlavisztika fejlődését a kezdetektől a 19. sz. derekáig mutatja be résztanulmányok formájában. D. F. Popliko a délkelet-európai tanulmányok társaságának szervezetét (AIESEE) mutatja be, 1963-ban alakult meg, és eddig négy nemzetközi kongresszust tartott, Tájékoztatója és számos egyéb kiadványa van, többek között a bolgár részről gondozott nemzetközi kurrens balkanisztikai bibliográfia. Je. L. Valeva az 1970/7 l-ben a belgrádi egyetem mellett létrehozott szlavisztikai központ munkáját tárgyalja, a központ több konferenciát rendezett eddig, amelyek többnyire Vuk Karadzic munkásságához kapcsolódtak. N. A. Bogajev és I. Sz. Makszutov az 1974-ben a kanadai Banfban megalakított nemzetközi társaság munkáját ismerteti, amely a Szovjetuniót és Kelet-Európát tanulmányozza. Ez a néhány tőkés ország kutatóit tömörítő szervezet a jelek szerint lemondott a nyílt szoyjetellenességről, inkább a szocialista országok tudományának fellazítását kívánja szolgálni. A megalakulásnál szovjet delegáció is jelen volt. A szervezet eddigi nyugati visszhangja azt mutatja, hogy egyre több nyugati tudós szemléli már józan, nem ellenséges módon a szocialista országok fejlődését. A második részben egyes országok viszonylatában kapunk beszámolót a kelet-európai kutatásokról. D. F. Popliko, I. A. Kaluzsszkaja, К. I. Logacsev és I. L. Fagyejeva azt mutatják be, hogyan kutatják a balkanisztika kérdéseit az egyes balkáni országokban. Bulgáriában a kutatások központja az 1963-ban alakított akadémiai Balkanisztikai Intézet, illetve az 1966-ban létrehozott nemzetközi dokumentációs és információs központ. Jugoszláviában a Belgrádban 1967-ben megalakított Balkanisztikai Intézet, amely minden tudományág képviselőit egyesíti interdiszciplináris jelleggel. Romániában hasonló jellegű a még a felszabadulás előtti előzményekre visszanyúló Délkelet-Európái Intézet. Mindezek az intézetek saját folyóirattal és egyéb publikációkkal rendelkeznek, amelyekről szintén áttekintést kapunk. Albániában 1964-ben alakult meg a balkanisztikai kutatások nemzeti bizottsága, 1971-ben pedig az akadémiai Történettudományi Intézet, amelyből később kivált a Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet. Érdemben elsősorban albán történeti és egyéb problémákkal foglalkoznak. Görögországon belül Szalonikiben van Balkanisztikai Intézet saját folyóirattal, 1953 óta. Törökországban 1969-ben Drinápolyban hoztak létre egy Délkelet-Európái Intézetet, amely 1972 óta adja ki évkönyvét. G. K. Venyegyiktov az 1971-ben a Bolgár Tudományos Akadémia hálózatán belül létrehozott Bulgarisztikai Központ munkájáról számol be. Palaeobulgarica címen a 19. század előtti bolgár kultúra fejlődésével foglalkozó folyóiratot ad ki, feladata a külföld informálása, a bolgár tudomány eredményeinek népszerűsítése. Jelentős anyagi eszközei révén nagy számban küldi folyamatosan a bolgár kiadványokat a külföldi bulgaristáknak. N. A. Bogajeva az NDK-ban 1951-ben létrehozott szorb kutatóintézet munkájáról ad áttekintést, az intézet 1952 óta saját folyóiratot ad ki. V. I. Beljajevaaz Egyesült Államokbeli szlavisztikai szövetség (AAASS) tevékenységét és Slavic Review с. folyóiratát ismerteti, valamint beszámolót ad eddig megtartott négy kongresszusáról. Itt is az ellenséges hangvétel visszaszorulását tudja regisztrálni. N. A. Bogajeva az Osteuropa című, az NSZK-ban megjelenő folyóiratról ad képet. A. Sz. Milnyikov az ausztriai kutatások szervezetéről szól, a bécsi egyetem 1948 óta két tanszékkel működő Kelet- és Délkelet-Európa Intézetéről, illetve a grazi egyetem történeti intézetén belül 1969 óta működő délkelet-európai osztályról. N. A. Bogajeva az 1953 óta Linzben működő Duna-táji kutatóintézetről ad áttekintést, az intézet az egykori Habsburg-birodalom országaival foglalkozik 1918-ig. N. P. Mityina egy Angliában megjelent áttekintés alapján ismerteti a Lengyelország történetével kapcsolatos angliai kutatásokat, a múlt század derekától, elsősorban az újabb feldolgozásokról ad jó tájékoztatást. V. I. Beljajeva egy-egy nagyobb beszámoló alapján képet nyújt a szlavisztikai és kelet-európai kutatásokról Hollandiában, ez utóbbi országban a Szovjetunió tanulmányozása még az ellenséges „szovjetológusok" kezében van. A harmadik rész historiográfiai tanulmányokat közöl. O. N. Resetnyikova a bolgár Hazafias Front 1942-48 közti történetének tanulmányozását mutatja be, kiemeli, hogy értékelése mindig összefüggött a belpolitikai változásokkal, ez szabta meg, hogy fontosnak vagy mellékesnek tartották. 1969-ben megindult a háború alatti polgári ellenzék tanulmányozása is. A Hazafias Frontot az újabb munkák nem egyszerűen politikai szervezetként, hanem népi mozgalomként tárgyalják. V. I. Beljajeva a München körüli angol-csehszlovák kapcsolatok angol értékelésének változásait mutatja be, a feldolgozások egyre inkább hangsúlyozzák az angol kormány felelősségét a történtekért. N. V. Jers Bemard Michel tanulmányát ismerteti, amely a csehszlovákiai vezető körök és a szabadkőművesség kapcsolatát tárgyalja. Az összesen mintegy 3000 szabadkőműves néhány, 1920 után a szervezetbe belépett vezető politikus (pl. BeneS) révén elsősorban a csehszlovák külpolitikára gyakorolt nagy