Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hajdú Lajos: II József igazgatási reformjai Magyarországon (Ism.: Trócsányi Zsolt) 1154

1156 TÖRTÉNETI IRODALOM hogy a törvényhozó hatalom nem vonható el attól, akit az megillet, s a törvények megváltoztathatóak ugyan, de az alkotmány csak akkor módosítható, ha az eltörölt helyébe lépő új intézmény az állam szempontjából hasznosabb, másrészt felhívja az uralkodó figyelmét az Entwurf említett gyengeségeinek egész sorára. A harmadik szakaszban még élesebben szembetűnő' II. József szubjektivizmusa, voluntarizmusa és a Kancellária realizmusa. Az uralkodó szubjektív benyomások alapján dönt a kerületi főispánok kiválasztásánál, nem véve figyelembe az illető személy népszerűségét, tekintélyét, helyzetismeretét és vezetőkészségét. A Kancellária csak annyit ér el, hogy végül is kompromisszum jön létre a személyek kiválasztásában. A kerületi biztosi intézmény létrehozásával a megyegyűlések tevékenysége gyakorlatilag megszűnik. Hajdú Lajos koncepciójának egy újabb figyelemre méltó mozzanata: szerinte II. József igazgatási reformkísérlete egy év után, 1786-ban valójában már megbukik. Eddigre ti. az a felvilágosult arisztokrata-nemesi reformercsoport is szembefordul vele, amely addig a reformnak alapvető támasza volt (még ha gyakorlatában sokban az uralkodóétól eltérő utakat keresett is). Amikor ti. II. József be kívánja vezetni Magyarországon az osztrák örökös tartományok Amtsunterricht-jét, a kerületi főispánok (az egyetlen, jelentéktelen Révay Simon kivételével) egységesen e lépés ellen foglalnak állást, alkotmányellenességét hangsúlyozva. Ürményi még azt is kifejti, hogy a megyéknek joguk van a törvényellenes rendelkezések elleni tiltakozásra. Széchényi Ferenc a partikuláris kongregációk meghagyását javasolja. A Kancellária is a törvényesség szükségessége mellett áll ki. II. József tehát magára maradt. 1786 végétől a Helytartótanács és a Kancellária csak formálisan hajtja végre az uralkodó rendelkezéseit (egyesek - pl. Ürményi — még megpróbálják jobb belátásra bírni II. Józsefet). Kitűnőek azok a portrék, amelyeket Hajdú a kerületi főispánokról fest (elsősorban beszámoló jelentéseik alapján). így elevenedik meg a tapasztalt, élesszemű, de a kiélezetten adminisztratív módszereket kedvelő Balassa Ferenc (akinek ezt az eljárásmódját a Helytartótanács és a Kancellária el is ítéli), a nemzeti és felekezeti türelmességéért Hajdú által méltán dicsért Bachó János, az iparfejlődést okosan ösztönző Teleki Sámuel alakja. A főispáni összesítő jelentések elemzése arra is módot ad a könyv szerzőjének, hogy ezek alapján képet adjon a jozefinista gazdasági és társadalmi reformok végrehajtásáról. II. József reformkonstrukciója összeomlásának a könyv nem adja részletekbe menő rajzát. Csak arra mutat rá, hogy a földmérés a társadalom valamennyi osztályát súlyosan érintette, nemcsak a nemességet (a jobbágyok kezén több föld volt, mint amennyi után adóztak; ráadásul a földmérés végrehajtása költséges volt, nívótlan és lassú). A török háborút II. József dinasztikus célok érdekében vívta, az ország egyetlen rendjének vagy osztályának sem volt hozzá köze. Ráadásul II. József kénytelen megyegyűléseket összehívatni a háborúhoz szükséges újonclétszám megszavazásához. Ugyanakkor elköveti azt a hibát, hogy hadiadót követel a tisztviselői kartól, végleg elidegenítve ezzel őket magától. Megindul a pasquillus-irodalom, felkelés rémhírei szállnak. így kerül sor a Restitutionsedikt-re, amelynek keletkezését Hajdú az eddiginél reálisabban ábrázolja: II. József 1790. január 24-én még az ellenállás letörésére kér javaslatot, a Kancellária és Spielmann - Kaunitz megbízottja .— csak az uralkodó bizonyos - nem valamennyi — rendeletének visszavonását és az országgyűlés 179l-re való összehívását tartja a legfontosabbnak, az uralkodó azonban most a szokásossal ellenkező irányban lép túl a javaslaton. Van tehát egy új, véleményünk szerint meggyőző II. József-koncepció, óriási bizonyító anyaggal, olyan részletkérdések tucatjainak tisztázásával, amelyek bele sem férnek egy recenzió keretébe. Éppen a munka rendkívüli igényessége kötelezi e sorok íróját, hogy néhány dolgot kritikailag is szóvá tegyen. Alapjában bizonyos kitekintésekről van szó. Mint említettük, Hajdú könyve eléggé röviden szól a kormányhatóságok összevonásáról. Utalni lehetett volna arra — az osztrák szakirodalomban elfogadott - álláspontra, hogy közigazgatási és kincstári kormányhatóságok összevonásának előzménye az 1749-i ún. Haugwitz-reform. Hajdú a kerületi biztosságok kiépülése és az Amtsunterricht magyarországi bevezetése kapcsán szól a Lajtán túli területi igazgatási rendszerről (amelynek kiépülését Friedrich Walter a Habsburg-államszervezés egyik legnagyobb vívmányának tekinti); inkább csak szerkesztési kérdés lett volna ezt valahol kiemelten tárgyalni - de a kép ettől még világosabb lett volna. Ezeknél nagyobb jelentőségű lett volna az egyesített Magyar-Erdélyi Udvari Kancellária felvilágosult reformprogramjának a történelmi előzményekhez kötése, ill. e program eszmei örököseinek