Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hajdú Lajos: II József igazgatási reformjai Magyarországon (Ism.: Trócsányi Zsolt) 1154

TÖRTÉNETI IRODALOM 1155 közi kölcsönzés révén itthon is rendelkezésére áll - a történész számára szükséges levéltári anyag kölcsönzése kutatási arányokban gyakorlatilag lehetetlen. Nem tudjuk, mennyiben változott a helyzet 1979 óta. De ha már a kutató kijutása és a kölcsönzés lehetetlen is, olyan nem nagyméretű anyagokat, mint pl. Kaunitz votumai, régen filmre lehetett volna vétetni. Ez is csak terv egyeló're. így nem tehetünk mást, mint sajnáljuk, hogy a magyarországi igazgatási reformok körüli harcnak ez az aspektusa (ismételjük: a könyv szerzőjének hibáján kívül) kimaradt a kitűnő' monográfiából. Részletes ismertetést nincs módunkban adni a (még eredeti formájához képest erősen rövidítve is) nagylélegzetű monográfiáról, csak vázlatosat. Hajdú bevezetőül tényekkel gazdagon alátámasztott összképet ad a megyei igazgatás helyzetéről 1785 előtt. Aránytalanságok a vármegyék területében, népességében, adóterheiben, a helységek számában, a járások megyén belüli számában és területében, az ún. „rendezetlen" falvak nagy száma - már a megye- és járásbeosztás is „változásért, újért kiált". A megyék igazgatása strukturális okokból is lassú, a megyei igazgatás létszáma és illetménye sem igazodik feladataikhoz (a létszám nagy és kicsiny megyékben nagyjából azonos, így megterhelésük eltér), a megyei „szakigazgatás" (mérnökök, orvosok, bábák, agrárszakemberek) elosztása sem egyenletes (nem ritka eset, hogy számos megye közös mérnököt tart - ott is, ahol igen indokolt volna saját mérnök alkalmazása —, van megye, amelynek nincs saját orvosa). A járási igazgatás létszám- és fizetés-problémái mutatis mutandis hasonlóak a megyei igazgatáséihoz; ugyanez áll a megyei „karhatalomra" is. A községi igazgatásban is sok a szabálytalanság, hiányos az ellenőrzés. II. József magyarországi igazgatási reformtevékenysége néhány részletkérdés szabályozásával kezdődik (tisztviselői nyugdíjrendelet, a napidíjak, hivatalnoki szabadságolások ügyének rendezése). Hajdú a rendezés szükségessége mellett mindenütt rámutat a II. József rendelkezéseiben lévő gyakorlatiatlanságokra (a szabadság-rendeletnél a császár doktrinér szigorára is). Ismerteti — véleményünk szerint tán kissé túl röviden - a kormányhatóságolc összevonásait, majd az első (kudarcot valló) kísérleteket a megyei ügyintézés reformjára. A munka kiemelkedően legszebb és legfontosabb része az a fejezet, amelyben Hajdú (a már jelzett koncepcióban) II. József és a Magyar Erdélyi Kancellária csatáját mutatja be a megyei önkormányzatok felszámolása és a kerületi főispáni (királyi biztosi) intézmény létrehozása kérdésében. Hajdú itt három szakaszt különböztet meg. II. József előbb „Gondolatok a magyar királyság alkotmányáról és annak jelen állapotáról" címmel állít össze kórképet a magyar állapotokról, s dolgoz ki reformtervet. Erre a Kancellária egy nagyarányú elaborátumban válaszol. A következő (időben az elsővel ölelkező) szakasz fő termékei az új megyebeosztás, majd II. József újabb reformprogramja („Entwurf zu einer verbesserten Verfassung Hungarns") és a Kancellária erre tett újabb replikája. A harmadik szakasz a kerületek kialakítása, a főispánok, ill. kerületi biztosok kiválasztása s az új igazgatási rendszer kidolgozása. A „Gedanken" szövege nem ismeretes, csak a Kancellária elaborátumából rekonstruálható. Az utóbbinak első részét s talán a másodikat is Ürményi József, a III.-at Pászthory Sándor (mindketten kancelláriai tanácsosok) fogalmazzák meg. A Kancellária állásfoglalásának elvi alapja: az alkotmány nem alapjaiban megváltoztatandó, hanem a korhoz igazítandó. Tételes reformprogramot dolgoz ki az ország gazdasági, társadalmi bajainak orvoslására; ennek során hangsúlyozza a kereskedelem szabadsága korlátozásából eredő bajokat, a magyarországi ipar megfojtását. Államelméleti koncepciójának alapja a társadalmi szerződés gondolata. A végrehajtó hatalom rendszeréről szólva, a Kancellária magamagát tekinti az uralkodó tanácsadó szervének. A Helytartótanács összetételének, nívójának emelésére fontos javaslatokat tesz (többek között: pályázat útján kívánja betölteni az ottani tisztségeket). Kiterjed a tervezet a megyei, járási, községi igazgatás, az igazságszolgáltatás reformjára is. Javasol (országgyűlésen elfogadandó) adóreformot, hitelbank létrehozását stb. II. József azonban el se olvassa alaposan a munkálatot. Az „Entwurf' célja, az uralkodó fogalmazása szerint, a gyorsabb ügyintézés, a tisztviselők jobb kiválasztása, elfogulatlanságuk biztosítása, a jobb felügyelet, ill. ellenőrzés elérése, a különféle kincstári és rendi intézmények egységes állami intézménykeretbe olvasztása. Rendkívül vonzó program; gyakorlatra váltása már nem dicsérhető ilyen egyértelműen (hibás takarékossági intézkedések, a kerületi főispánok alárendeltségében mutatkozó ellentmondások, a kerületi beosztás mechanikus volta, szubjektivitás a kerületi biztosok megválasztásában - II. József megsérti Skerlecz Miklóst, Széchényi Ferencet, Splényi Józsefet -, az ügyintézés meggyorsítása helyett nem egy esetben annak meglassítása következik be, az országgyűlés reformja szerencsétlen stb.). A Kancellária egyrészt elvileg deklarálja,