Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bónis György: Révay Péter (Ism.: Borzsák István) 1151

1152 TÖRTÉNETI IRODALOM monarchia et sacra corona regni Hungáriáé) létrejöttének körülményeit és időszerűségét. Az előbbi tulajdonképpen csak időrend szerint haladó történeti vázlat, mások munkáinak a kivonatolása a korona „keletkezéséről, virtusáról, győzelméről és szerencséjéről", mégis történetírói szándék gyümölcse: Révay volt az első, aki a magyar történelmet egy speciális kérdés szempontjából vizsgálta. A mű minden fogyatkozása ellenére becsülendő erénye Révaynak oklevelek felhasználása. A szerző saját irataiból közölt dokumentumok elsőrangú kortörténeti forrásként értékelendők. (Bónis Révay „saját" anyagának tekinti Strassburg nevének etimológiáját : valójában Kézai 11. fejezetének felhasználásáról van szó, akárcsak a későbbi műben a magyar nép becsmérlő eredeztetésének cáfolásával kapcsolatosan.) Bónis mesterien bontja ki a Commentanúsból Révay történetfelfogását: ,.evangélikus hitének megfelelően Isten munkálkodását ismeri fel a történelemben, különösen a korona sorsában." Teológiai-misztikus szemlélete szerint a korona valóságos élőlény, „a magyar történelem fő alanya". A fentebb említett szerencse" talán mégsem csupán „szokatlan fordulat", hanem a hajdani Caesaris fortuna-hoz hasonlóan a birodalmi gondolatnak az uralkodó személye helyett a koronában képzelt megtestesülése, míg a fatum emlegetése alkalmacint nem egyéb „szokásos stíluskelléknél". Révay fejtegetéseinek egészét Bónis joggal minősíti leegyszerűsített történetnek, amelyet a Bodintől örökölt számmisztika sem tesz tudományosabbá, és helyesen tapintott rá már Bél Mátyás Révay ,hiszékenységére" (credulitas). Az igényesebb folytatásban a korona első helyét a monarchia (archiregnum) foglalja el. Révay most már rendszeresen közöl okleveleket. (Hunyadi Mátyás leveleinek felhasználása az adott korban politikai jelentőséggel bírt.) A szerző teológiai szemlélete, a számmisztika iránti vonzódása, de hiszékenysége is változatlan (mint pl. az a következtetése, hogy II. Szilveszter pápa azt a koronát adományozta Szt. Istvánnak, amelyet annak idején Constantinus juttatott I. Szilveszternek). Bónis a későbbi műnek elsősorban politikai célt tulajdonít, amennyiben írója nevelni akarta vele az uralkodót és népét. Itt egy közbeiktatott fejezet (A tacitizmus és Justus Lipsius) Révay korának állambölcseletét volna hivatva felvázolni, de célját nem mindenben éri el. A jórészt referáló jellegű fejtegetések némi zökkenővel illeszkednek a könyv összefüggésébe (a 71. laptól a 81-ig), legfőképpen pedig kiderül, hogy Révayt nem tekinthetjük „tacitista" szerzőnek, és Justus Lipsius-rajongása sem jelenti egyben a „deus ac lux literatorum" állambölcseletének ismeretét is. (A 81. lapon Lipsius mint „a kompromisszum teokratája" feltehetőleg elírás „teoretikusa" helyett.) A ,/eltétlen rend" gondolatát valló magyar Lipsius-tanítványok sorában Révaynak valóban nem tulajdoníthatunk egységes gondolatrendszert. A nehezen kikerekedő összefoglalásban (93.) is döccenést érzünk : Werbőczi szentkorona-tanának Révaynál megfigyelhető mellőzésével kapcsolatban azt olvassuk, hogy a megszemélyesített diadéma Révay felfogásában nyilván nem lehet azonos a nemesi közösséggel, és a köznemesi-rendi tan elhanyagolása is a rendiséggel való szembefordulásnak egyik tünete. De most jön a folytatás: ,3 ugyancsak erénye Révay gondolkozásának intranzigens törökellenessége ..." A ,jó szándékú, de naiv gondolkodó" Révay Péter koronaőrnek a manierista címkével történő jellemzése az írói hivatást is érző aulikus főúrra alkalmazható ugyan, de egy (jog)történészi indíttatású portré zárómondataként a kategóriákat és módszereket sajátosan ötvözi. A függelékben közölt dokumentumok latin szövege (már csak Justus Lipsius személyére való tekintettel is) fokozottabb gondosságot érdemelt volna. Summázva: Révay Péterről, mint állambölcselőről még egyik legkülönb felkészültségű tudósunk sem írhatott pozitívabb kicsengésű kismonográfiát, de az úttörő vállalkozás szerzőjét így is feltétlen hála és elismerés illeti. Borzsák István