Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Jakabffy Imre: A Közép-Duna-medence régészeti bibliográfiája 1967-1977 (Ism.: Fodor István) 1144
TÖRTÉNETI IRODALOM JAKABFFY IMRE: A KÖZÉP-DUNA-MEDENCE RÉGÉSZETI BIBLIOGRÁFIÁJA 1967-1977. Akadémiai Kiadó, Budapest 1981. 376 1. Aligha szükséges hangsúlyozni, milyen fontos szerepet játszanak egy-egy tudomány fejlődésében a bibliográfiák, amikor a szüntelenül gyarapodó, sokszor nehezen hozzáférhető' szakirodalmat már-már alig lehet folyamatosan számon tartani. Az igényesen összeállított, gyorsan megjelenő, ,.naprakész" bibliográfiák segíthetik ki eredményesen a szakembereket. A magyar régészettudomány ebben a tekintetben szerencsés helyzetben van, hiszen az Archaeológiai Értesítő évről évre megjelenő bibliográfiája híven tájékoztatja az olvasót a hazai szakirodalom előző esztendei terméséről. Nyilvánvaló azonban, hogy régészeti kutatásunk érdeklődése szükségszerűen túlnő mai országhatárainkon, s a szomszédos országok szakirodalmában való jártasság elengedhetetlen követelmény. Ezért várja nagy érdeklődéssel a szakmai közvélemény a „Banner-Jakabffy" újabb köteteit, mert ezekben az egész Kárpát-medencére vonatkozó szakirodalmat megtalálja. Az 1966-tal zárult előző kötet 1968-ban jelent meg, a szóban forgó, 1977-tel záruló kötetre azonban 1981 karácsonyáig kellett sajnos várnunk. A szép nyomdai kiállítású kötet 8394 címtételt tartalmaz. A címek közül 33,3% magyarországi megjelenésű, 18,7% romániai, 10,5% csehszlovákiai, 9,3% pedig jugoszláviai. A Kárpát-medencei államok szakirodalma tehát a címek 71,8%-át teszi. Talán nem minden tanulság nélküli, ha ezeket összevetjük az előző kötet ádataival. Akkor a fenti államok százalékos részesedése sorrendben a következő volt: 57%; 11%; 14%; és 6%. (Vö. Németh E., Arch. Ért. 97 [1970) 140.) Szembetűnő a román részarány jelentős növekedése, amit a kiadványok számának szüntelen növekedéséből évek óta sejteni lehet. Első pillantásra meglepő, hogy míg 1960-1966 között átlagban évi 848 címmel gyarapodott a régészeti szakirodalom, addig 1967-1977 között csak 754-gyel. (A magyarországi szakirodalom esetében ez évi 361, illetve 254 cím.) Ezek az adatok azt sugallják, hogy az irodalmi termés nemcsak hogy nem növekszik, hanem ellenkezőleg: csökkenő tendenciát mutat. A szerző azonban ebbe a kötetbe már nem vette fel a napisajtó cikkeit, s a tudománynépszerűsítő folyóiratok cikkei csak akkor kaptak helyet, ha szakember írta azokat. A régészettel kapcsolatos, de lényeges tudományos információt nem tartalmazó újságcikkek nagy számát tekintve ez az eljárás mindenképpen helyénvaló, s a bibliográfia szakszerűségét is erősíti. Jó néhány kivétel is van viszont, amikor egy-egy régészeti leletről hosszú ideig a sajtó híradása marad az egyetlen írott forrásadat. A szerző említett elhatárolását tehát rugalmasabbá kellene tenni, az anyaggyűjtést pedig jelentősen megkönnyítené a sajtófigyelő szolgálat. A bibliográfia többé-kevésbé hű képet ad régészettudományunk egy évtizedes fejlődéséről. Az egyes korszakok számszerű adatainak a korábbi kötettel való egybevetése helyett csupán két szakterület alakulásához fűzök egy-egy megjegyzést. Rendkívül sajnálatos interdiszciplináris kutatásaink elmaradottsága. A szerző szavaival: „A régészeti kutatásokat egyre több természettudományi (fizikai, kémiai) ágazat támogatja. Ennek gazdag nemzetközi irodalmát mellőznöm kellett, mert - sajnos -területünkön ilyen jellegű kutatások alig folynak." Pedig az MTA Régészeti Intézetében interdiszciplináris osztály működik, ennek tudományszervező és alkotó tevékenysége azonban sajnálatos módon még nem bontakozott ki. Elmaradásunk ezen a területen folyvást növekszik, s ma már nem csupán a nálunk gazdagabb országoktól kerülünk fényévnyi távolságra. Igaz, biztató jelek is vannak. A Szegedi Egyetemen működő őstörténeti munkaközösség gondozásában remélhetően hamarosan megjelenik a Tardy János által szerkesztett kötet, amely a természettudományi módszerek régészeti alkalmazásának lehetőségeit tekinti át.
