Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Jakabffy Imre: A Közép-Duna-medence régészeti bibliográfiája 1967-1977 (Ism.: Fodor István) 1144

TÖRTÉNETI IRODALOM 1145 Örömmel tapasztalhatjuk, hogy jelentősen gyarapodott a magyar őstörténet témaköréből megjelent dolgozatok száma. A szóban forgó időszakban jelentős egyéni és intézményi kezdeményezések tanúi lehettünk, több őstörténeti tanácskozást szerveztek, nagyszabású munkaprogramokat dolgoztak ki. Az utóbbi években viszont mintha alábbhagyott volna a lelkesedés, a tervbe vett munkák (pl. a magyar őstörténet írott forrásainak kiadása) igen-igen vontatottan készülnek. Jakabffy Imre új kötetében több indokolt változtatást végzett ez előzőhöz képest. így elmaradt a „Halmok, sáncok, földvárak" c. fejezet, ezeket a dolgozatokat a megfelelő korokhoz osztotta be. Nagy segítséget nyújt az olvasónak a történeti Magyarország ma más államkeretekbe tartozó helyneveinek kétnyelvű listája a könyv végén. (Nagyon időszerű lenne egy ilyen helységnévtár kiadása. Igaz — Kárpátalját kivéve - mindegyik területről megjelent a szomszédos országokban egy-egy helységnévtár, ezek azonban még a könyvtárakban is igen nehezen hozzáférhetők. Pedig a régészeknek, történészeknek gyakran kell használniuk.) Egy bibliográfia teljességéről rendkívül nehéz véleményt alkotni. A szerző igen lelküsmeretes gyűjtőmunkáját dicséri, hogy a kutató a maga szűkebb szakterületén is számos olyan címet talál, amely korábban elkerülte a figyelmét. Természetes azonban, hogy e gondosság ellenére is kimaradtak címek. Ezek pótlására talán a szakembereknek kellene javaslatot tenni a szerzőnek, s a következő kötetbe beépíthetők lennének. (Talán külön fejezetként, amint ezt a szovjet régészeti bibliográfia szerzői tették.) Hiányoljuk viszont, hogy a szerző az évi ásatási jelentések közül csupán az Archaeologiai Értesítőben megjelent német nyelvű összefoglalókat tünteti fel, a Régészeti Füzetek I. sorozatában magyarul megjelenteket nem. Pedig a magyar nyelvű jelentések sok esetben bővebbek, s az Archaeologiai Értesítőbe nem is mindegyikük kerül át. Nem beszélve arról, hogy magyar bibliográfiában ezeknek mindenképp helyt kellene kapniok. A kötet használhatóságát rendkívüli mértékben növelte volna egy helynévmutató. Nem csupán a régészek, hanem a társtudományok s a helytörténet művelői számára is. Mégsem kérhetjük ezt nyugodt lelkiismerettel számon a szerzőtől, hiszen ezt egyedül elvégezni szinte lehetetlen. (Nyilván ezért nem találunk helynévmutatót a szovjet régészeti bibliográfia újabb köteteiben sem.) Ezt a munkát azonban talán elvégezhetné valamelyik régészeti intézmény könyvtára. Azt sem vethetjük a szerző szemére, hogy - a korábbi kötetekhez hasonlóan - anyaggyűjtését a 10. századdal zárja. Az időhatár kibővítése sem csupán e kötetek eddigi szerkezetét változtatta volna meg, hanem ugyancsak egy ember munkabírását messze meghaladó feladat lett volna a Kárpát-medence középkori régészeti szakirodalmának egybegyűjtése. E munka elvégzése pedig ma már szinte halaszthatatlan. A középkori régészet gyors ütemű fejlődése nálunk és a szomszédos országokban egyre bővebb irodalmi terméssel jár együtt. A hazai szakirodalmat ugyan évenként közli az Archaeologiai Értesítő, de a nem kevésbé fontos, a történeti Magyarország területére vonatkozó külföldi munkák tekintetében már saját magára van utalva a kutató. Pedig a régészet eredményeit ma már semmiképpen nem nélkülözheti a középkori Magyarországgal foglalkozó egyik tudományág sem. Rendkívül időszerű lenne tehát egy munkaközösség létrehozása, amely hozzálátna ennek az egyáltalán nem könnyű feladatnak megvalósításához. A munka irányítását mindenképpen valamelyik központi intézménynek kellene magára vállalnia. A folyóiratcímek rövidítésénél a szerző a leggazdaságosabb, tehát legrövidebb változatokat használja (pl. AÉ., FA., AAH., stb), s eljárása ebből a szempontból kétségkívül indokolt. E rövidítések azonban sok esetben eltérnek a megszokott formától (pl. Arch. Ért., Fol. Arch., Acta Arch. Hung., stb), ezért a szakirodalom általában nem ezeket használja. Talán nem merő vágyálom, hogy a régészeti bibliográfia következő kötetei elősegíthetnék az egységes hazai rövidítési rendszer kialakítását. Jelenleg ugyanis hazánkban ahány folyóirat, ugyanannyi rövidítési rendszer létezik, s ebben a dzsungelben ma már aligha ismeri ki magát valaki, még a szerkesztők sem. (Ennek példája, hogy a FA rövidítést a Folia Archaeologicán kívül újabban használja a Folklor Archívum is.) Mint a fentebb említett esetekben, a megoldás itt is a szakmai összefogástól és a szaktudomány irányító tényezőitől várható. Az előbbiekben szaktudományunk általánosabb problémái mellett méltánytalanul keveset szóltam a bibliográfia magas színvonaláról, szerzője vitán felül álló, kimagasló érdemeiről. A munka régészettudományunk egyik legértékesebb újabb kézikönyve, s Jakabffy Imre külön érdeme, hogy az általánosabb történelmi érdeklődésű olvasó is nagy haszonnal forgathatja azt. A magyar őstörténet és a honfoglalás irodalmában a társtudományok (nyelvészet, történettudomány, néprajz) jó szemmel váló-