Századok – 1983

VITA - Kristó Gyula: A magyar törzsszövetségről dilettáns módon 1135

VITA 1141 4. Szemléleti kérdések A szemléleti, nézőpontbeli botlások, tévedések a legkisebb jelentőségűektől az igazán nagy horderejű kérdésekig a tanulmányt széles ívben ölelik át. Amikor Herényi arról ír, hogy a Tarján törzs az ország közepén (Óbuda tájékán) foglalt helyet (83.1.), vagy hogy 895-ben Kurszán Óbudát és környékét, az ország szívét kapta (85.1.), csakis évszázadokkal későbbi szemlélet alapján minősíthette ezt a területet az ország közepének, szívének. Ne felejtsük: a 895. évi magyar honfoglalás megállt a Duna vonalánál, a Dunántúl elfoglalására csak 900-ban került sor. A dunántúli Óbuda hogyan lehetett hát 895-ben Magyarország szíve? Más: Herényi (mivel „pontosan" tudja, hogy a 11 magyar törzsnek 55 nemzetséget kellett volna alkotnia, de mert éppen a Kürt törzsben nem öt, hanem csak négy nemzetség volt) 54 nemzetség létét tételezi fel a honfoglalás korában. Ezt összeveti Kézai 108 nemzetségével. Észreveszi, hogy az 54 és a 108 között \\2 arány áll fenn, rögvest két megoldást is sugall: egyik képtelenebb, mint a másik. Az egyik: volt 54 alapnemzetség és 54 kíséreti nemzetség. A forrásanyag mit sem tud ilyen kategóriákról, de ez Herényit nem zavarja. Igaz, az sem, hogy bár kénytelen elismerni: „ezekre az alapnemzetségekre vonatkozóan alig maradt emlékünk", mivel a 13. századi nemzetségek nem azonosak a 9-10. századi nemzetségekkel, mégis a 13. századi nemzetségeket alapul véve nagyvonalú képet rajzol a honfoglalás kori alapnemzetségekről (ezek sorába illeszti be a már említett Turult és Túrolyt is). A másik ötlete még bizarrabb: ,,a téli és nyári szállás kettősségére (gondolok), miáltal az 54-es szám 108-ra kettőződnék" (64-65. i.). Eszerint lettek volna téli nemzetségek és nyári nemzetségek!? Sajátságos módon építi fel Herényi a maga 10. századinagycsaládi modelljét. Véleménye szerint ,£gy honfoglaláskori falu létszáma megközelítően azonosnak vehető egy dédnagyszülői parentélával". Ne kérdezzük, hogy ezt honnan tudja, inkább kövessük nyomon, miként képzeli el egy 10. századi nagycsalád (falu, szállás) létszámát és összetételét. Van két dédnagyszülő, annak négy gyermeke (két fiú, két lány). A gyermekek házasságot kötnek, ők nyolcan a nagyszülők. Páronként négy-négy gyermek születik, azaz összesen 16 (nyolc fiú, nyolc lány). A 16 gyermek megházasodik, 32 lesz a szülők száma. A 16 házaspárnak 64 gyermeke születik, akik megint csak házasságra lépnek, s 64 házastársat hoznak a nagycsaládba. A létszám és az összetétel tehát: 2 (dédnagyszülő) + 8 (nagyszülő) + 32 (szülő) + 64 (gyermek) + 64 (a gyermek házastársa) = 170 (71.1.). Tipikusan íróasztal mellett kiagyalt modell ez, hiszen kizárólag a képzeletben létezhet olyan nagycsalád, amelyik mindenhonnan csak magába olvaszt embereket (menyeket, vejeket), ugyanakkor maga egyetlen fővel sem járul hozzá más nagycsaládok — mondjuk úgy — „személyi állományához". A kisebb horderejű demográfiai problémákról ne is szóljunk részletesen: arról, hogy ha ez a négygenerációs család együtt él, akkor a dédnagyszülőknek - házas dédunokák esetén — már 80. évük felé kell tartaniuk, s kérdés, megértek-e tömegesen a 10. században ilyen magas kort. Továbbá: a házas dédunokák bizonnyal nem egyazon időpontban kezdenek hozzá a családalapításhoz, tehát nem lehet azt mondani, hogy van egy olyan bármily rövid időszakasz, amikor a 64 nemzetségtagnak már mindegyike rendelkezik házastárssal, de még egyiknek sincs gyermeke. Egyszerűen megfoghatatlan, honnan veszi Herényi a törzs-, néptöredékekre, tisztségekre vonatkozó megállapításait. Milyen szemléletre vall törzstöredéknek (milyen törzs töredékének?) beállítani a Herény (ne feledjük a bírált tanulmány szerzőjének nevét!), a 15 Századok 1983/5