Századok – 1983

VITA - Kristó Gyula: A magyar törzsszövetségről dilettáns módon 1135

1142 VITA Merény, az őrs, a Ság, a Batthyány (nem elírás, így, a végén y-nal!) stb., jobbára helynevekből fiktive életre keltett neveket (69-70. 1.)? Megint csak szemléleti korlátozottságra vall feltenni Berény, Szaka, Kurd és Kalán népeket, illetve néptöredékeket (69-70, 77.1.). A történeti forrásokból ismert kende, gyula, horka tisztségek mellé Herényi tétény, katapán (kopán), ügek, előd, bogát méltóságokat is gyárt (75, 80.1.), méghozzá zavaros fejtegetések során. Ezekből álljon itt egy mutatóba kommentár nélkül: ,plődöt az Üllőből származtatjuk. Elő = üllő, a szó végén »d« kicsinyítőképzővel. Egyébként a törökben »elig« kormányzót, uralkodót jelent. Eszerint lehetséges, hogy nemcsak ügek, de elig (előd?) is rangjelző név" (75.1.). Történetietlen, statikus szemléletére az az általa elvégzett számlálás szolgál jó bizonyítékkal, amely a honfoglalás kori népesség és faluszám megállapítását célozza. Eszerint a végösszeget az alapnemzetségek (1080 falu), a kíséreti nemzetségek (360 falu), az őrök (200 falu), a hozott fejedelmi szolgálónépek (720 falu) és az itt talált szolgálónépek (720 falu) teszik ki (71-72.1.). Megint ne kérdezzük, milyen adat szól pl. az ún. itt talált szolgálónépek 720 falujáról, inkább azt vessük fel: mindez a rendszer már a honfoglalás pillanatában megvolt-e a Kárpát-medencében? Tudjuk, mind a szolgálónépi rendszer, mind a kialakuló magyar állam határvédelmi szervezete történeti fejlődés eredménye, amely az Árpád-kor folyamán alakul ki teljesen és válik rendszer jellegűvé. Ezt a honfoglalás éveire vissza vetíteni ahistorikus eljárás. Ugyanezt a történetietlenséget, idealizáló szemléletet tapasztaljuk akkor, amikor Herényi az általa feltett 11 magyar törzsből hatot Árpád családjának vezetése alatt képzel el, a Nyék, a Megyer, a Jenő törzset, valamint a kabarok három törzsét (82,87.1.). Megint nem az a kérdés, hogy honnan tudja ezt, hanem az: menynyire egyeztethető össze az Árpádok Herényi szerint a honfoglalástól kezdve fennálló túlsúlya azzal a — Herényi által egyébként helyesen említett - ténnyel, hogy a 10. század első felében a törzsfők hatalma nőtt meg a központi hatalom terhére (73.1.)? Nyilván sehogy. Herényi dolgozatának alapvető kategóriái a nemzetség, a törzs és a törzsszövetség. Ezekről nem lehet úgy írni, úgy véleményt nyilvánítani, mintha pusztán a „személyi kérdések" felvázolásával (tegyük hozzá: Herényinél megalapozatlan állítások és téves következtetések tömegén alapuló felvázolásával) megoldhatók lennének. A 10. századi magyar történelem centrumába Herényinél periferikus, illetve az adott forrásanyag alapján meg nem oldható kérdések kerültek, olyanok, mint a 10. századi nemzetségek nevének meghatározása, a nemzetségek létszámának körvonalazása, az egyes 10. századi törzsfők genealógiájának megrajzolása vagy éppen a törzsek szálláshelyeinek elkülönítése. A forrásbázis hiányaival, a szakirodalmi tájékozottság elégtelenségével, a szemléleti korlátokkal összefüggően Herényi dolgozatának alapvető gyengéje, hogy lényegében társadalomtörténeti kérdéseket (a nemzetség, a törzs, a törzsszövetség kérdéseit) társadalomtörténeti vizsgálódások teljes mellőzésével kíván megoldani, illetve társadalmi alapozás helyett megelégszik — egyébként teljesen elhibázottnak mondható — nemzedékrendi táblázatok és erős szubjektivizmust tükröző térképek, valamint ezekhez kapcsolódóan hibát hibára halmozó dilettáns fejtegetések közreadásával. Herényinél homályban marad a nemzetség, a törzs, a törzsszövetség igazi lényege, egymásba kapcsolódásuk bonyolult mikéntje, a 10. század politikai életében játszott változó szerepük, amelyből ki kellene rajzolódnia annak a folyamatnak, amely a magyar törzsszövetséget a magyar államhoz vezette el.