Századok – 1983

VITA - Kristó Gyula: A magyar törzsszövetségről dilettáns módon 1135

VITA Kristó Gyula A MAGYAR TÖRZSSZÖVETSÉGRŐL DILETTÁNS MODON A jelen rövid írás annak bizonyítására tesz kísérletet, hogy Herényi Istvánnak e folyóirat 1982. évi 1. számában A magyar törzsszövetség törzsei és törzsfői címmel közzétett írása (62—92.1.) szakközleményben teljesen szokatlan és meglepő módon a leplezetlen dilettantizmust képviseli. Nincs mód — és talán szükség sem - Herényi valamennyi, különböző okokból erősen vitatható vagy téves megállapításának elősorolására (hiszen ez legalábbis a bírált tanulmánnyal megegyező terjedelmet igényelne), így megelégszünk típusonként néhány jellemző példa elősorolásával. Ugyancsak a helykímélés magyarázza, hogy mondandónkat tematikus csoportosításban adjuk elő, hogy eltekintünk a lapalji jegyzetektől, s hogy az állandó és terjengős citálást kerülendő Herényi cikkét a jelen sorokat olvasó számára ismertnek tételezzük fel. 1. Forrásbázis Közhely, hogy egy történeti szakmunkát elsőrenden forrásbázisa minősít. Herényi forrásai kevés kivételtől eltekintve általában másodkézből vett kútfők, vagyis a szerző a forrásokat nem eredeti nyelvükön, hanem magyar fordításban használja. így a magyar fordítás alapján állapítja meg, hogy Anonymus egy mondatának (Álmos vezér, valamint Hülek két fia, Szovárd és Kadosa rokoni kapcsolatának) „értelmezése alternatív" (75.1.), s ennek alapján jut arra a következtetésre, hogy Álmos és Hülek testvérek,Árpád, továbbá Szovárd és Kadosa pedig elsőfokú unokatestvérek voltak. A latin eredeti megtekintése első pillanatra egyértelművé teszi a rokoni viszonyt: ,,Almus dux ... una cum uxore sua et filio suo Arpad et duobus filiis Hulec avunculi sui, scilicet Zuard et Cadusa" (SRH I. 41.1.), vagyis Hulec Álmosnak és nem Árpádnak volt e szöveg szerint nagybátyja, s így nem lehet az Álmos és Hulec közti viszonyt testvérinek feltüntetni. E passzus értelmezésén az sem ront, hogy Anonymus gestája egy más helyén (33. fejezet, SRH I. 74.1.) maga minősíti Hulecet Árpád nagybátyjának (avunculus). A Herényi számára magyar nyelven hozzáférhető, illetve használt szakirodalom (így pl. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Bp. 1975.2 335; Anonymus Gesta Hungarorum. Bp. 1975.151.1.) Árpád nagybátyjaként szerepelteti Hüleket. Ha azonban Herényi forgatta volna a Szentpétery-féle SRH-t, ott Pais Dezső jegyzeteiben rábukkanhatott volna arra a helyre, amely szerint Hulec valószínűleg Álmosnak volt a nagybátyja, így Árpádnak csak másodfokon lehetett avunculusa (SRH I. 74. old.4.jegyz.). Az eredeti kútfők felhasználásától való tartózkodása világosan kifejezésre jut abban, hogy egyetlen esetben sem hivatkozik a Szentpétery-féle SRH-ra (bizton következtethető ebből: nem is használta), márpedig ennek két kötete tartalmazza az Árpád-kori magyar történeti és hagiografikus irodalom szövegeinek kritikai kiadását. Alig jobb a helyzet