Századok – 1983
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Győrffy György: Gyulafehérvár kezdetei; neve és káptalanjának registruma 1103
GYULAFEHÉRVÁR KÁPTALANJÁNAK REGISTRUMA 1119 A registrum további dupla lapja, a 12-13. folio (1285-1286) Cornides Dániel oklevélgyűjteményéből Teleki László gyűjteményébe került, s erről Jankovich Miklós készíttetett másolatot saját gyűjteménye számára. A Teleki László gyűjteményében őrzött eredeti pergamenlapok feltehetően a Telekiek gyömrői kastélyának romlásakor, 1944/45-ben tűntek el; a másolatot 1980-ban találtam meg az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában. Az eredeti registrumból a 43—44. folio (1318) a gyulafehérvári káptalan országos levéltárából a Budapesti Országos Levéltárba került; bizonyára erre utal Tagányi, mint 14. század eleji ,jegyzőkönyv-töredék"-re, említett 1893 évi cikkében; Dl. 29421 számon besorolva 1950-ben került elém, és fényképét megszerezve idéztem belőle.66 Végül az ezt megelőző 42. foliot (1317) Jakó Zsigmond találta meg a Batthyaneumban, s egyik oldalát közzétette fakszimilében, olvasatát is megadva a Manolescuval együtt 1971-ben kiadott paleográfiai kézikönyvében.6 7 Ugyanott őrzik a registrum utolsó, számozatlan lapját. A szétkallódott registrum eredeti 4 folioja és átiratban fenntartott 4 folioja 16 oldalon 27 jogesetet tárgyaló oklevél részleges vagy teljes szövegét tartalmazza; ezekből csupán 6 van kiadva. A 27 bejegyzett oklevél, benne négy további átirat és két említés közül kettő maradt fenn teljes szövegében, az egyik eredetije a báró Radák család mikeszászai levéltárból került az Országos Levéltárba (Dl. 67237), a másik átirata az Erdélyi Múzeum levéltárából a Román Akadémia kolozsvári filiája levéltárába. A 8 folio ismert lapszámai és a rajta lévő évszámok lehetővé teszik, hogy a registrum lapjainak számából kronológiai következtetést vonjunk le. Mivel a 12—13. folio 1285 — 1286 évi, a 42. folio 1317 s a 43-44. folio 1318 évi bejegyzéseket tartalmaz, a 12-44. foliok között 33 lapra 33 év feljegyzései kerültek, tehát 1 foliora egy évnél nem sokkal több esik. Ebből az következnék, hogy a registrumot az 1270-es évek első felében kezdték el. Valószínűbb azonban, hogy az 1277 évi tűzvész után kezdték, s a könyv elejét a káptalan saját jogaira vonatkozó bejegyzések foglalták el; maga a tűzvész is oklevéladó tevékenységet váltott ki. Látszólag a 12-13. folio egy négy pergamenlapból hajtott 16 oldalas ívfüzet, a 42-43. folio pedig egy három dupla lapból hajtott 12 oldalas ívfüzet belső lapjait képezte. A registrum utolsó, számozatlan, és a hátsó oldalán félig beírt lapjából kiderül, hogy a könyv az 1325. évvel zárult, s így az 1278-1325 években, 48 éven át vezették.68 Az erdélyi káptalan hiteleshelyi működése az „erdőn inneni" Magyarországra is kiterjedt, mint erre a borsodi és hevesi jogesetek írásbafoglalásából (14., 15. sz.) következtethetünk. 6 6 Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk.: Székely György Budapest 1953. 249. 6 ''Jakó, S. -Manolescu, R.: Scrierea latina in evul mediu. Bueuregti 1971. Album 7 a. 6 'Az erdélyi káptalan levéltára őriz egy későbbi registrumtöredéket 4 hártyalevélen az 1345-1346 évből. (Batthyaneum, Erd. Kápt. lt. 1 -131. (Régi jelzet : Веке 8-1033) DF 277306.)
