Századok – 1983
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Győrffy György: Gyulafehérvár kezdetei; neve és káptalanjának registruma 1103
1118 GYÖRFFY GYÖRGY A püspökség és káptalan épületeit legkorábbi levéltárukkal 1241-ben a mongolok pusztították el. A szemtanú Rogerius „Carmen miserabile"-je szerint: ad Albam venimus civitatem, in qua nihil potuit reperiri praeterquam ossa'et capita occisorum, basilicarum et palatiorum muros dirruptos.5 9 A tatárok által elpusztított egyháznak két évig püspöke sem volt; 1244-től említik új püspökét, 1248-tól pedig kanonokjait.6 0 Első új kiadványát 1252-ből registrumunk tartotta fenn átirat formájában (ld. 17. sz.). A káptalan hiteleshelyi működésére újabb csapás volt, hogy 1277-ben Alard comes fia Gaan, vízaknai polgár, apja halálát megbosszulandó, társaival megrohanta a püspökvárat, felégette a várost a székesegyházzal, a káptalannal és a belé menekültekkel. A kalocsai érsek 1277-ben a pápához intézett panaszos levelében írta le: quidam Saxo ... nomine Gaan filius Alardi cum suis complicibus . . . ecclesiam obsidens kathedralem expugnavit et ea optenta seu occupata, dispersis sanctuariis et reliquiis in plateis, codices, libros, cruces, vasa, sigilla capituli, indumenta sacerdotalia et omnia ornamenta ipsius ecclesie ... in usus suorum inmundissimorum distribuit sociorum et feritate demum usus Tartarica ipsam combussit, octo canonicos, quatuor archidiaconos et alios quamplures sacerdotes ac clericos de choro et circa duo milia Ungarorum utriusque sexus, qui causa defensionis in grémium ecclesie confugerant, in ipsa ecclesia . .. concremavit, aliasque basilicas omnes Ungarorum, ad quas homines fuge presidio se receperant, combussit,... hominesque universos gentis Ungarice in ducatu commorantes Transsilvano . .. gladio interemit.. .61 Az 1309 évi beszámolóban hozzáteszik: comburendo et auferendo omnia ornamenta, libros et instrumenta dicte ecclesie, ami a könyvek és oklevelek elvesztését is jelenti.62 Ennek a pusztításnak szempontunkból az a jelentősége, hogy az alább kiadott registrumtöredékek folio számaiból következtethető, hogy a registrumot 1278 táján kezdték el vezetni. A gyulafehérvári székesegyházat a katolikusok 1565-ben adták át az unitáriusoknak;6 3 a püspöki levéltár registrumainak szétkallódása főként ezt követően történhetett. A registrumok lapjait széttépték, ebből egy dupla foliot6 4 1588-ban Balásfy János káptalani conservator saját protocollumába bemásolt. Ez a protocollum, melyet ma az Országos Levéltárban őriznek, régóta ismert. 1666-ban a Castrum Torozko c. oklevélszövegről (ld. 13. sz.) másolatot készítettek a Thoroczkai család részére, s innen adta ki hiányosan Hilibi Gál László 1832-ben, és Szabó Károly 1872-ben, majd másodszor a Thorotzkai levéltárból 1889-ben. A protocollumot eredetiben használta Zimmermann és Werner okmánytára számára és a belé foglalt hét jogeset közül ötöt 1892-ben kiadott (11—13., 16—17. sz.), valamint Tagányi Károly, aki 1893-ban az okmánytár ismertetésében annak téves dátumait javította, végül Karácsonyi János, ki 1901-ben a kiadatlan két oklevélkivonatot értékesítette a magyar nemzetségekről írt munkájában.65 59 SRH. 11.587. 60 1244: Wenzel i. m. VII. 256; Smiiiklas i. m. IV. 255; 1248: Zimmermann-Wemer i. m. I. 77. 61 Kalocsai érseki lt., vö. még rövidebben: Zimmermann- Werner i. m. I. 132, 134, 142, 161. « 2 Uo. 254-255. Vö. Entz Géza i. m. 95 kk. ' 3 Uo. 123, 132, 143. 64 A bevezetőben (ld. alább С alatt) írt fragmenta libelli pergamenacei quatuor scilicet folia valójában nem 4 lapot, hanem 4 oldalt jelent, mint ez a szöveg terjedelméből megállapítható. 6 5 Ld. alább és Karácsonyi János i. m. II. 373.
