Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt Erdély nemzetiségei és a weimari Németország diplomáciája 1097

1102 TILKOVSZKY LORÀNT német kisebbség ügyének kompenzációként kilátásba helyezett rendezése tekintetében sem láttak megfelelő elhatározottságot és garanciákat. Ami Romániát illeti, az ottani német kisebbségi politikát bizonyos várakozással töltötte el épp ekkoriban egy kisebbségi statutum kidolgozásának ígérete, s az erdélyi szász Brandsch vezetésével egy kisebbségügyi helyettes államtitkárság felállítása, amit a német diplomácia is jelentős pozitív előrelépésként ítélt meg, annak ellenére, hogy Brandschnak a román kormánypolitikához való túlságosan szoros kapcsolódását^ s a német kisebbséget a magyar kisebbségtől, mint „veszélyes barátoktól" óva intő magatartását az erdélyi szász politika olyan vezetője is aggályosnak találta, mint Hans Otto Roth. Már egyetlen esztendő elteltével látni lehetett, hogy egy-két egyedi ügy elintézésén túlmenően semmi lényeges előrehaladás nincs a román kormány nemzetiségpolitikájában német vonatkozásban sem. A magyar diplomácia pedig titokban akciót indított a romániai németségen, különösen a bánáti svábságon belüli, eddig is szított ellentétek kiaknázására, a német népesség magyarérdekű befolyásolására. A németségen belüli ellentétek elsimítására, mint Jugoszláviában és Magyarországon is, itt is a németországi németségi szövetségek (Deutschtumsverbände), illetőleg az Európai Német Népcsoportok Szövetsége (Verband der deutschen Volksgruppen in Europa) megbízottainak döntőbíráskodását igényelték. A német külképviseletek, mint például a temesvári konzulátus, melegen helyeselték ezt a tendenciát: legfőbb ideje, hogy az egyes német néprészek, így a bánáti svábok, átérezzék végre, hogy nem „Eigenvolk"-ot alkotnak, hanem a nagy német népközösség részei. A német népközösség (deutsche Volksgemeinschaft) legfőbb erejét és reprezentánsát Németországban látták, s míg az a weimari Németország volt, igazán súlyos veszély nem fenyegette a német nemzetiségek — nem zavartalan — viszonyát azokhoz az országokhoz, amelyekben éltek. De a külföldi németséggel, a német kisebbségekkel foglalkozó szervezetek már a weimari Németország idején bizonyos kapcsolatba kerültek a hatalom felé törő német nemzetiszocializmussal; a délkelet-európai országok „népinémet" (volksdeutsch) mozgalmának „megújítói" (Erneuerer) már nemzetiszocialista szellemben dolgozták fel maguknak a völkisch ideákat, más elképzeléseik voltak a célravezető kisebbségi politikáról, mint a sok érdemet szerzett, nagynevű s általuk mégis egyre jobban bírált, félreállítani kívánt régi kisebbségi vezetőknek. A weimari Németország diplomáciai aktáiból bizonyos aggodalom tűnik ki ezen új szellem és új módszerek térhódításától a német kisebbségek politikájában.