Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt Erdély nemzetiségei és a weimari Németország diplomáciája 1097

Tilkovszky Lóránt ERDÉLY NEMZETISÉGEI ÉS A WEIMARI NÉMETORSZÁG DIPLOMÄCIAJA* Az ún. Központi Hatalmak első világháborús veresége nyomán a felbomló Osztrák-Magyar Monarchiában fellángolt nemzeti mozgalmak — amelyeket a győztes antant-hatalmak beillesztettek békerendező terveikbe — véget vetettek Nagy-Magyarország eddigi területi egységének: öt utódállam közt osztották meg lakosságát, s ezáltal az ország szórt települtségű kétmilliós németségét is. Az erdélyi szászok — és a bánáti svábok nagy része — Nagy-Romániához került; a bánáti svábok másik része, a bácskaiakkal együtt, az új délszláv állam fennhatósága alá jutott; az ún. szepesi szászok és más — például pozsonyi és környéki — németek egy ugyancsak új államalakulatba, Csehszlovákiába tagozódtak bele; a nyugat-magyarországi németséget Ausztria igényelte magának; Csonka-Magyarországon mintegy félmillió, főleg dunántúli német lakos maradt. Ez a nagy átalakulás nem lehetett közömbös Németország számára, amely 1919 augusztusa óta a weimari köztársasági alkotmány birtokában nézett szembe a júniusban aláírt versailles-i békeszerződés következményeivel. A Külügyi Hivatal aktáiból az tűnik ki, hogy Németország részéről rendkívül pozitívan értékelték azt a nemzeti ébredést, amely a Monarchia felbomlása folyamatában, annak magyarországi része németségében szinte meglepetésszerű erővel bekövetkezett, s féltették ezt az öntudatosodó németséget a szétdarabolódástól, az új uralkodó nemzetek, különösen a románok és a szerbek várhatóan erős nacionalizmusától. Ugyanakkor már jóval az 1920 júniusi trianoni béke előtt nyilvánvaló volt e széttagolódási folyamat feltartóztathatatlansága: a Csehszlovákia, Románia s a délszláv állam által igényelt területek katonai megszállása a nemzetiségi autonómiák Magyarországon belül felajánlott megvalósítását teljesen illuzóriussá tette, s Nyugat-Magyarországon, ahol pedig már a forradalmak alatt kezdetét vette egy német autonómia kiépítése, s amely osztrák megszállástól mentes maradt, sem bizonyult megtartó erőnek. Az állami főhatalom új várományosai, majd birtokosai mindenütt ünnepélyesen megígérték a kisebbségi jogok tiszteletben tartását, a nemzetiségi fejlődéslehetőségek biztosítását. Várható volt, hogy a már sok helyütt igen erősen előrehaladt asszimilációs folyamat megáll, a magyarosítási törekvések többé nem érvényesülhetnek; a német öntudatosodás, visszanémetesedés tendenciáit a korábbi magyar pozíciók gyengítésében érdekelt új államhatalmak engedni, sőt támogatni fogják, ha saját népi állományukat nem sértik. Az öntudatosodás, politikai és gazdasági szervezettség szempontjából gyengébben •Előadása münsteri egyetemen 1982. szeptember 25-én.